Március vége

Eső veri bánatosan,

április sarkát tapossa,

kilenc órát még itt lehet,

és elrepítik fellegek.

Bolondos hónap elűzi,

mert a tavasz ezt eltűri,

sarjadó folyamat okán,

elrendelt ébredés szólt rá.

Bizony az élet meg nem áll,

bimbózó ritmus vele jár,

egyet földön, kettőt égen

remekelnek pergő léptek.

Forgó képek filmet adnak,

színesítve a holnappal,

holnapután zöldebb lehet

a távolságnyi képzelet.

Benépesül a kopárság,

minden zugban virágágyás,

levendula vagy kardvirág,

tavaszi örömet kínál.

Ó, de jó...

Tavasz lesz barátaim, tavasz megint,

Március, április, május melegít,

És a virágnép színe következik.

Már előre örülök pompájának,

A természet örökös varázsának,

A lassan feltáruló ajánlatnak.

Ajándéknak tekintem ébredését,

Minden fa, bokor kiteljesedését,

Elfogadom szerelmi széptevésként.

Vonzalmat és vágyat kínál ereje,

Fokozatosan virággal remekel,

És szinte nem lehet betelni vele.

Gyerekes gondolat ez vagy szenvedély,

Az biztos, hogy nagyon kedves rendelés,

Mit kitálal a tavaszi sebesség.

Van mi eltereljen fodros vizekre,

Valóságos rendezvény közepébe,

Visszafordíthatatlan ölelésbe.

Vigyen hát tavaszi indulat bátran,

Nevetéssel párosult fénysugárral,

Csodákat élesztő színkavalkádba!

Vágyakozás

Tavasz, tavasz édes tavasz,

Simogasd meg a hajamat,

Anyám helyett anyám legyél,

Apám helyén csodát tegyél!

Szülő módján vidámat adj,

Pótold ki a hiányokat,

Hideglelést messze küldjed,

Élesztgessél termő tüzet!

Virágokat ültess nekünk,

Fényezzed csak szürke szemünk,

Tagjainkat ropogtassad,

Vágyainkat noszogassad!

Telt kebledet ringasd fényben,

Lelkességed szórjad széjjel,

Természetes kedvességgel,

Örülhessünk ébrenlétnek!

Rémálom ne ugráltasson,

Új idő vénája hasson,

Karodon vigyél a táncba,

Elvarázsolt fénynyalábbal.

Földfelszíntől elemelve,

Valóságra nem figyelve,

Foroghassunk új reményben,

Minden kezdet szép hitével.

          Panoráma

Kitárult a villámok kapuja,
Tüzes nyilak zúgnak egyhuzamban.
Kelettől dél felé záporoznak,
Éji égboltra fényt varázsolnak.

Nem láttam még ily vad bolondozást,
Mintha egymást tetézni szándékoznák.
Gyors lábuk a földre le sem toppan,
Égő parazsat kezükkel szórnak.

Égi panorámát felhők védik,
Tomboló játékot maguk nézik,
Betakarják foltos foszlányokkal,
Hogy ne lássa akárki ámulva.

Merre cikáznak, merre rohannak,
Fénylő fáklyáikkal hol villognak.
Nekik is tetszik szép tűzijáték,
Csillagokat felülmúló szándék.

Egy repülő tűnik elő csendben,
Csak villogói jelzik reptében.
Épp a csatatér felé tart bátran,
Remélem elkerül nagy vitákat.

Felhők alatt siklik át a mezőn,
Magasabban dühöng a harcerő,
Csapkodásuk zaja neszez inkább,
Esőcsepp a port veri csak ritkán.

Furcsa látomás az éji zene,
Áthallik pár száz kilométeren.
Megcsodáltam szokatlan valóját,
Szolgálata merő látványosság.        

        Álom vagy valóság...

Forog a tér csukott szemem tengelyén,
Amikor felizgat tömény szenvedély,
Mellyel oly gyorsan bújtál mellém.

Ifjúi hév talál utat magának,
Forró láz ölel kacér pillantással,
Hogy beteljesítse pajzán vágyat.

Aztán horkol a szerelem mély meggyőződéssel,
Rám tör a nevetés boldog ernyedéssel,
Így nem tudok elaludni csendes pihegéssel.

Test és lélek buja keringője volt,
Játékos kívánság időre táncolt,
Egy ellopott sistergős álmot.

Zajongj csak megnyugvó édes akarat,
Álmodd azt, mi tisztaságod marad,
Testhezálló boldog románcokat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés