Helyzetjelentés

Három gyermekkel nagycsaláddá váltak,

remélem, hogy emiatt nem ágálnak,

hiszen fiú zárja a lánykoszorút,

így a nemi arány nem nagyon borul.

Jónak látom a lelki hozzáállást,

gondosnak a kötelező vásárlást,

életükhöz járuló mindennapon,

beosztással élnek szép feladatból.

Családi egyetértés boldogságos,

és kedvező több gyermekformáláshoz,

mert az élet realitása adott,

képletében ott a hozzá csatlakozz.

Nem is tehet egyebet az emberke,

apja-anyja mozgatja szeretettel,

kénytelen menni velük ébredésig,

az öntudatos önfelismerésig.

Élet, élet a csábító kínálat,

végével nem gondol fiatalsága,

erőteljét más indulat vezérli,

mint a sors leszállóágát felmérni.

Halhatatlanságunkat ők hordozzák,

bennük folytatódik már sok boldogság,

ami elmaradt ezen a tájékon,

ott kinyílik szeretet ajándékból.

Kimaradok a csinosításból

Kislányomék a kicsi lakot szépítik,

Ajtókat, ablakot újra cserélik ki,

Fúrnak, faragnak az elégedettségig.

Vagy már azon is túlhaladnak egyszer csak,

És a kötelességtől juthat feladat,

Mert csinosítás nyittat emelet falat.

Egybejáróssá válnak a szintek szépen,

Alsó és felső egyet jelent terével,

Mint egy városi garzon terebélyesen.

Szurkolhatok mindössze nekik sikerért,

Hogy örömük leljék tervek kivitelén,

Baráti segítségek tettek is ezért.

Önerős lehetőségek egymás iránt,

A jövedelmek így engednek háznyitányt,

És ezzel házavatást boldogság kíván.

Sok kis lépéssel tudnak csak jövőt nyerni,

Ha tanárnő és ács kettős szövögeti,

Az élet lehetőségének köreit.

Hát persze hogy szeretnének többet ennél,

Egészséges álmok őket is emelnék,

Körülményeiket biztos földbe vetnék.

Lassacskán túlnéznek önmaguk határán,

És ne szegénység mozgatná új futamát,

Hogy áldozatként vállalják utánpótlást.

Hadd legyen kellemes és vidám folyamat,

Ami az életnek nyilvánvalósága,

Új életek nem fárasztó boldogsága.

Az erő most folyhat a hiánypótlásba,

De az utód figyelmet kíván sorsával,

Ha már világra invitálta gólyája.

Egy hónapos

Ünnepelni nem fogjuk minden hónapban,

Csak folyamatosan, kissé elfogultan.

Igen, engedélyezem magamnak,

Sőt, talán még többet nagyszavakkal.

Kicsiből lehessen ezzel is felnövő,

Kívánságtól hajtatva sem elvetendő,

A nagyis álmoknak jelenléte,

Rásegítő gondolattal kézben.

Hogy majd egyszer kéz a kézben menetelve,

Ez az eset történjen meg ténylegesen.

Tortás, tűzijátékos ünnepen,

Mamikámnak szólít Ő ügyesen.

Tudom, várni kell addig még türelmesen,

És egészen másként is lehetséges ez,

Hétköznapon, néven nevezhet meg,

És úgy sem lesz nekem neveletlen.

Ilyeneket beszél egy korban járó nő,

Akiben a gyerekség vágyat forgat föl.

Nem szégyellem bolondos kedvemet,

Ha már így áldott meg a természet.

Sőt, a tisztelendő úr ezt helyben hagyta,

Többszörös találkán a helyi templomban.

Talán Anettre is átragadhat,

Valamicske vidámság tapasza.

Köszönteni mentünk

A kicsiny fészek egyik szépítőjét,

váratlanul éljeneztük meg szívből jövőként.

Munkaruhában érte az ünneplés,

csempével burkolta fürdőszobájuk küllemét.

Csinos lesz a végeredmény, remélem,

az akarattal és lendülettel megtetézve.

Bátor tettes azt láthattuk mindnyájan,

nagyon szépen alakult minőségi munkája.

Portalan és melegebb lakot teremt,

a nem könnyű, nem kiváltságos élethelyzetben.

Minimumokból maximumot próbál

kikerekíteni mostoha sors apropóján.

Nem képzeletszegény a hátrányban sem,

beosztással haladnak a mának kényszerében.

Kicsiny alap, de meghátrálás nincsen,

sem a jövőképükben, sem az ifjú szívükben.

Csak így tovább, ezt kívánhattuk nekik,

erőt, egészséget hozzon a naptár rendszerint!

Ha már a főnyereményt elfeledte,

Legalább a bizakodó álmot el ne vegye!

Szememnek igazán kedves volt a kép,

lelkem pedig ujjongott a fáradozó arcért.

Kettősük talán elérheti vágyát,

az elmélet és gyakorlat összeadódásán.

Ilyen valóság indítja el szavam,

hétköznapiság másnak, de nekem az életfa,

amelyben segítőtárs lehetek még,

és hálás is érzetem minden eseményéért.

Talán az életből nagy baj nem eshet,

Maximum hogy mindezektől végleg elvezettet,

de egyelőre kedvezményét adja,

másnap a nővéreimmel is találkozhattam.

Kicsit diskuráltunk milyenségekről,

ezekről a kényelmetlen élethelyzetekről;

hogy miért így és nem másféleképpen,

a személyes megközelítésű rendezésben.

Aztán a szokásos nevetgélés jött,

valami ártatlan ételkülönlegességtől,

és az oda-visszakelt ajándékban,

benne volt egy rövid összecsendülés szándéka.

Ilyen pillanatok raknak bennünk fényt,

kedves színt kevernek a hétköznapok üvegén,

ezek miatt szeretem az ittlétet,

és hasonlók elmúltán nyilall a szívverésem.

Ám keseregni nem engedem magam,

a hiányzók bizony lényünkben helyet foglaltak,

hiszen elővesszük néha képüket,

és örömmel lépnek színre a csevegésünkben.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés