Ünnepi…

A lobogó elv helyén család ragyog,

lélek mélyén unoka található,

többet adnak szeretetből manapság,

mint a múlton nyerészkedő szavalás.

Hűség, jog, márciusi indulatok,

kedvesebbek nekem kicsi utakon,

gyermekvilág mosolyában meglátva,

az ünnep, az két ártatlan leányka.

A harmadik unoka titkokat rejt,

de hitemben ünnepin biztosan bent,

és beérem velük a nagy szavakat,

akkor is, ha még hibásan hangzanak,

és nincsenek átitatva szentséggel,

de helyet szorítanak a reménynek.

Karácsonyi érzéssel

Fényekben pompáznak az esti utcák,

csillagok, angyalok, holdak simulják

körbe a sötétséget szeretettel,

hópelyhek kíséretének engedve.

Sorba gyulladnak fel a boldog gyertyák,

kifényesedik a légtéróceán,

békességet lehelve mindenkire,

így ragyoghat fel a hideg tekintet.

Bepárásodhat a szemüveglencse,

ahogy forog körbe a friss fényekkel,

álmélkodása gyermeki vallomás,

érzéssel emelkedő vigadozás,

titokzatos várakozás fényében

valami megindul lélek mélyéhez.

Húsvét

Érkezik a húsvéti ünnep,
A harangok ismét csendülnek.
Nagyböjt után vigalom támad,
Köszöntést küld az egész világnak.

A tavasz végleg letelepedik,
Kibontja földnek ékes szirmait.
Nyuszi fülét hegyezi a fűben,
És mellé piros tojások ülnek.

Nagy lakoma kerekedhet szépen,
Kalács és bor jut a terítékre.
Igazi partit tart az ország,
Tetézi örömét a locsolkodás.

A gyerekek boldogok igazán,
Emlékeimben ott főz az anyám.
Sonkát és süteményt odatálal,
Nagy szeretettel a családnak.

Szép ruha, szép cipő ez ünnepen,
Okozhatott fejtörést miből vegye.
Drága szíve velünk érezhetett,
Ha sokszor új mégsem sikeredett.

Piros tojás volt elég a tálban,
A fiúk kétforinttal rádobáltak.
Aki eltalálta vitte magával,
Egész nap ette nemcsak vacsorára.

Én is kipróbáltam fiús mókákat,
De a legtöbbször mellé trafáltam.
Csökkentett távolságból bejött,
És akkor nagy volt az örömöm.

Mennyi felszabadult jókedv üzent,
Ünnepi szívekkel derűs perceket.
Most nem merek elmerülni tovább,
Mert hasogatja könnyeim oldalát.

Miért rohansz te tengernyi idő?
Hisz több van belőled mint sírkő!
Ráérnél mélázni a kedves képeken,
Apám borvirággal mért énekkedvén.
 

Ünnepi kártyacsaták

Családi kártyapartikon szórakozunk,

Beleéléssel odacsapunk, bunkózunk,

Szőrös és szőrtelen bundát osztogatunk,

Egymás szemébe csalfán mosolyoghatunk.

Jöhet römi, snapszli vagy jó kis zsírozás,

Feloldani időtől járó szigorát.

Lapjárás sem csüggeszt el a folyamatban,

Mert gyors körökben a zsír visszatáncolhat.

Bunda nélkül senki sem távozhat végleg,

Felöltözhet a rászabott nyereménybe.

Többletét viháncolás értékeli fel,

A kártyacsaták ünnepi légterében.

A zsírtól fényes bundaköltemény ára,

A vidámságot cifrázza, konzerválja.

Komolyan játszunk helyzetünk javításán,

Pénztelen mivoltra kedvünk rálicitál.

Úri tétet hátrahagyva nyerészkedünk,

A bunkóért cserébe revansot veszünk.

A légkör alkalmas nagy összetűzésre,

Kisapám, kisanyám felültetésére.

Ezt fogd meg, ha tudod gyáva hamiskártyás,

És csak a szem csillog gyenge lapjárásnál.

Ijesztésnek jó a vehemens indulás,

A végeredmény legyen bármilyen fogás.

A mosoly mindennél többet ér minekünk,

Játékunkkal enyhe bűnöket követünk.

Az ördög bibliáját is hasznosítjuk,

A kába időt vidámsággal passzítjuk.

Tanulékonyan, fogékonyan mindenre,

Lehetőségünkben ezt is megízlelve.

Passzió vagy pihentető a lelkünknek,

Nem analizáljuk nyerő hevületben.

Az üdvösséget és példát ilyen helyen,

Ki keresne méltatlan viselkedésben.

Nagy tettekre kijelöltek máshol járnak,

Talán meglelhetők magasabb szférában.

            Családi villanás

Még jó hogy vannak ünnepek,
Amelyeken összecsendülhetnek,
Szelíd, bolondos jókedvek,
Apróka örömökkel csendesen.

Vagy hangosan kacagtatón,
Az egyet nem értésben csavargók,
Érthetetlen elve miatt,
Mi képtelenséggel kelthet vihart.

Igen, nők is tévednek el,
Vagy kevés italt vettek gégére,
Gargarizálás céljából,
Vagy bármit túltárgyalnak vénából.

Azt is, amihez szó sem kell,
És így lesz a mivel bántott engem,
És a megint okoskodik,
Kétféle változatban gondolt kín.

Remek erőfitogtatás,
Vagy fölényt kereső kioktatás,
Esetleg láza feleknek,
A korral megáldott vagy vert eszme.

Élet és történelmi kor,
Saját igazával fényezi szót,
Így nehezen egyezkedik,
Bármelyik idősíkkal hergelik.

Nem érdemes kardot húzni,
Sem nyelni családban zajló bulin,
Semmilyen másság rendjével,
Mert túl rövid ahhoz az életed.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés