Évvégi-eleji

Havat nem hozott felénk a téli szél,

de bemutatta vacogó hidegét,

átmenetében az ÚJÉV napjához,

tűzijátékkal fagyottan ficánkolt.

Szeretlek Január a friss ritmusért,

amelyben bújócskázik tavaszi szél,

farsangi vidámságot kerekítve,

mit a zord álmossághoz elegyíthet.

Felébreszteni a szunnyadó mélyet,

összekeverni útravaló képet,

mert tél telel víg összevisszaságban,

ám a tavasz bujkál csendes magánnyal,

előremutató vagányság jelzi

és reményben az élet átíveli.

      2014

Veled tartunk boldog reménységben,

másodnapon apát éljenzéssel;

születését köszöntse hangos szó,

amely az örömtől felragyogó!

Szép kezdéssel a folytatásokhoz,

ellépdelünk tartós hatásodon,

téltől a tavaszon át haladva,

nyári élményekhez ragaszkodva.

De szép is lesz a menetelésünk,

persze az útról néha letérünk,

hogy sajátos kedvünkben járhassunk,

és egy hóbortos álommal tartunk.

Elszakadva gyűrött valóságtól,

mint nagyotmondó hamis hóhányó,

majd visszasírjuk régmúlt képeit,

melyeken vidultak lét fényei.

Visznek az emberi indulatok,

folyton váltogatják rút alakot,

és újítani vágynak mindenén,

hogy minél színesebb legyen ez év.

  Szevasz Szilveszter!

Évvégére megérkeztél immár,

szívélyesen örömöket kínálsz,

trombitával, sült malackodással,

fénylő tűzijáték ropogással

köszöntetted a kedves újévet,

amíg belőle megunt lesz végleg.

Akkor búcsúztatni megint eljössz,

éveket pörgetsz híveid előtt,

felejteni engeded a fájó

körülményekkel úgy eltalálót,

hogy már újat hozol magad után,

mert hitben gazdag boldog nap dukál.

Január harmadikja

Szerda és süt a Nap ezerrel,

A hőmérő tizet jegyez be,

Tizenegy órakor nem fázik,

Az égnek fényével cicázik.

A pontossága nem lényeges,

Száma körülbelül megfelel.

Nekünk irányadóként hasznos,

Ám néha csodálkozunk nagyon.

Hisz érzetünk bentről mást gondolt.

Többen, vagy kevesebben mozgott,

De ezt egyéne válogatja,

Pihentségi önfokozattal.

Mondjuk zimankót sem kívánnék,

Mínuszokban sincs sok hívság épp,

Tartóztató ajándékozás,

Melyben buzog az örömforrás.

Lefagyott lendület vacogna,

Az is lehet, hogy kárvallottan,

Bár a tél jelleme kopogós,

A Nap benne csak tolakodós.

Vizsga

A tudás nem játék vizsgaidőszakban,
Komoly professzorok mércével vizsgáztatnak.
Kompromisszum készség néha megjelenik,
Szegény diákból a sóhajt kipréselik.

Sok évnyi tanulás nem megy veszendőbe,
Ha a birtokolt anyag hat majd kelendőleg.
De ez a vizsgánál még nem mondható el,
Ezért a vizsgázónak nem is róható fel.

Jövőbelátást tanárok sem tanultak,
Így veszett kárba elavult tananyag.
Csak az ember marad kitanulhatatlan,
Mikor, miért, s kiért tesz megfoghatatlant.

Irányítja kötelesség, kedv és egyebek,
Attól is függ milyenek a körülmények,
Vagy mit várnak az érdemesült személyek,
Vagy mit nyújtanak cserébe az egyénnek.

Szigorlaton szigorúság domináljon,
Netalán legyen csipetnyit joviális?
Hogy jóváhagyó jegy legyen ideális,
Indexben szereplő átlaghoz reális?

Mindegy lehet néha a beírt osztályzat,
A változás sok mindent eldeformálhat.
Tanulni úgyis folytonosan szükséges,
A körülményekhez álljon az egyén készen.

Legyen még további fejezetre igény,
Bizonyítványban nem szereplő remény,
Mint gondoskodó emberi cselekvés,
Amely beszövi magát szíveknek mélyén.

Ám ebből vizsgázni nem tanárok előtt kell,
Jegyet sem oszthatnak mérhető erővel,
Önmaga lesz felelőse fennmaradásának,
Életét irányító merész elszántságának.

Ahány ember...

Annyi gondolat és annyi jelenség,
Egy korszakot megélő büszke nemzetség.
Bármilyen elutasító vélemény röpködhet,
Ebben az időszakban toleránsabban éltek,
A másik fél erőszakmentesítésében.
A tekintély nem háborított fel mindenkit,
Hiszen ezzel ma is érvelnek érdemtelenül valakik.
Megfordulni látszik a változásban,
Az erőszak nagy teret nyert a szabadságban.
Talán szóval és pénzzel hergelnek hatalomvágyók,
Akkor inkább nyugtatták egymást a kimaradók,
Akik mindig többen vannak, mint a hatalomgyakorlók.
Most a csúcsrajutáshoz, a többségtől támogatás kell,
De ez már nem megy tekintéllyel, csendes türelemmel.
A fiatalság heve, tüze nem alkotásra fordítva,
A lázas munkálkodás helyettesítésre kiadva,
A kritikus szólamoknak, a bizonyítatlan életstílusnak.
Keressük helyünket, lelkiismeretünket, új vezetőinket,
Hogy megélhetőre alakítsuk rendszertelenségeinket.
Nincs igazi, jól követhető, példás útmutató szótár,
Sem begyakorolt, működőképes, tiszta piacgazdaság,
Számunkra megmaradt a tüneti állapotú magányosság.
Ez sem jó, az sem méltó, még kutatjuk a nekünkvalót.
Kicsit elszoktunk az önállóságtól, a dühös problémamegoldástól.
Pedig minden rosszban van valami jó, szemnyitogató,
Elgondolkoztató, és a változtatás folyamatossága használandó.
Mindenkinek részt kellene vállalni benne tevékenységgel,
Mert a kipróbálástól mozdulatlanságunk életre kel.
Nyakas csapat tettekre fel, s találd meg reményteli helyed!

         Azok is szavak...

Szavak bugyognak át mélység takaróján,
Kifejezhetetlenség sír mondandóján.
Érthetetlen foszlányok bukdácsolnak,
Feneketlen mélység kérgén zakatolnak.

Miért, miért, kihallatszik oly ostobán,
Elmondhatatlan érzés sikolyt komponál.
Mert bőr az egér, meg nem visel csizmát,
Azért történik felfoghatatlan irány.

Minden szépség is véget érhet hirtelen,
Képtelen ismeretlenség rátenyerel.
Meghittség eltörik a kavarodásban,
Nem talál őrhelyet zajos kapkodásban.

Készületlen érkezik gyors határidő,
Lehet, csak eltévedt e tájon átmenős.
Nem rámenősebb saját elképzelésnél,
Mélységben szunnyadó vulkán erejénél.

Nem marad veszteg rohanó fergetegben,
Hogy megismerkedjen képlékeny helyzettel.
Úgy érzi nincs választási lehetőség,
Kénytelen felvenni mások öltözékét.

Na itt a nagy hiba elsőnek barátom,
Melyet követ még nagyobb köd láthatáron.
Én, te, ő méretek csak hasonlítanak,
De eltérést ezer színben kimutatnak.

Helyzetrajz, természeti zóna arcképek,
Meg sokféle tárgymutató alkatrésznek.
Azok is szavak melyek feltárnak redőt,
Nyugodtan kívánnak boldogabb megfelelőt,
Békésebb jövőt, és hosszúra nyújtott lepedőt,
Hol építkezik minden változatos esztendő!
Legyen szerencsénk benne!

   Aranyos rosszcsont

Ült a mama karján élénk szelídséggel,
Nyoma sem volt szemén szótlan félénkségnek.
Figyelmét odafordította felém,
S engem elbűvölt nagyon könnyedén.

Régi kolléganőm édes unokája,
Két év körüli kisfiú mosolygása.
Mondtam neki, picit rosszalkodhat,
Különben a mama sosem panaszkodhat.

Szeme értette csalóka szavamat,
S talán azt is, hogy okos fiú marad.
Ha megtanul minden felnőtt variánst,
Mellyel megszerzi önmagának a tudást.

Jó helyre született, fogadták örömmel,
Ez a legfontosabb kezdeti életben.
Nem baj a babusgatás, ráér tapasztalni,
Lesz ideje bőven komolyan gondolkodni.

Játék vezesse szellemét most könnyedén,
Odébb van még az összes főnyeremény,
Mint értő tanár, lecke megszerettetője,
S iskolatársak, a célnak megfelelőek.

Velük együtt az út járhatóvá válik,
Néha majd érthetetlennel találkozik.
Ez is kísérője az örök körforgásnak,
Így használja ismereteit felfogásban.

Talán értelmesen helyrerak tévedést,
Keresi eltájolt elemnél mi az indíték.
Kívánom találj rá kedves kislegény,
Legyen életedben jó sok kis nyeremény!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés