Hónapokkal járva

Január hótaposóban lépdel,

fűtött szobába való az élet,

boldogsága így szóródhat széjjel.

Február farsangja telet ijeszt,

téltábornok szája úgy lebiggyed,

hogy támadást kiált egyszeriben.

Március nem nézi ezt tétlenül,

szelet vet, mint ki örök érdemű,

tavasza így nyomban átlényegül.

Április folytatja szelek szárnyán,

kibontakozásnál nincs megállás,

rügyfakadás buzog minden ágán.

Május napsugaras varázslata

illatozik orgonaágakkal,

szerelmeseit velük áltatja.

Június búzavirágot ringat,

hajladoznak kalászosok vígan

barnulásukat imádóikkal.

Július öröme vízbe merít,

lányokon legelteti szemeit,

szép sziluettjüket kiemeli.

Augusztus a nyár szerelmese,

bőséggel illetett természete

megzsibongat forró mindeneket.

Szeptember iskolába bevezet,

komolyra fordítja figyelmeket,

tudományt nyújt át a gyermekeknek.

Október fényében álmosodik

a fák közé bújt homály, morogni

támad kedve vagy inkább horkolni.

November biz nem élénkíti fel,

ködjével az álmot mélyíti el,

így lesz neki kicsinyes irigye.

December hófehérben ünnepel,

díszeket fenyőire tűzdeltet,

de tűzijátékkal fogy türelme.

Másként a hónapokkal

Augusztusban járunk mostanság,
felemás érzések nyomvonalát
követhetjük a felhőkkel éppen,
nyár legyen vagy ősznek kedvessége.

Szeptember is mosolyoghat fénylőn,
vetkőztethet édes melegétől,
akárha nyárban bandukolna az
iskolás gyereknép tudománya.

Október érlel a vidámságon,
belevisz álmodó komolyságot,
mi legyek a jövőben felnőttként;
ez nem akármilyen felelősség.

November lehelete változhat,
gyermeket ér okosság mámora,
elhatározások szilárdulnak,
és felsőbb osztályba betársultat.

December iránya egyértelmű,
évet lezárni kiérdemesült,
szilveszterrel tűzijátékot szór,
hóval meggolyóztat diákságot.

Január új utakat mutat majd,
és bármilyen cél eluralkodhat,
kedvező vagy kedvezőtlen szavak,
idők ajkán olykor elakadnak.

Február furcsa hajlandósága,
farsangot járat bolondozással,
rövidke lépte tavaszba torkoll,
gyerekseregnek üdvözlést mondjon.

Március rügyei mosolyognak,
hozzá bárányfelhők tornyosulva
átfestik a látóhatár szívét,
lentebb lüktet a szivárvány ívén.

Április lázadozik ez ellen,
szeszélyes királynőként leteremt
eget, s földet irigykedésében,
nem engedve képet a szépségnek.

Május viszont nincs rá tekintettel,
szerelmesen simul természethez,
kibontja virágtalan szirmait,
életet lehel pompás ajkain.

Június köszöni teremtését,
napsütötte mezők éneklését
hallgatja és táplálja reménye,
így szaporodik jelentős élet!

Július sem tétlenkedik ezért,
megérleli ám sokféleségét,
ízét, színét, tartós kenyér krémjét,
hogy lubickolhassunk nyár élményén.

         Még mindig szép

Tavaszi felhőkkel cicázik őszi lég,
kellemes, szívélyes időtöltés,
kecses hajladozásban a barnuló fák,
madárraj dús légáramon hintáz.

Szeplőtelen indulata októbernek,
olyan bámulatos fényességben,
mintha tényleg tavaszt hozna természete,
pedig úton a tél ígérete.

Novemberre marad az átváltoztatás,
téli színre lépő látogatás,
hogy meddig és milyen tartammal töltötten,
azt mondjuk tán utólag gyönyörnek.

Hóval azért szebb a télnek pillanata,
képnek tartozéka pelyhes patak,
szállingózó kristálycsodákkal sűrítve,
évszaknak álmos ágra ül szíve.

Csupasz fáknak dísze lesz majd téli kelme,
bebugyolálgatja szeretettel,
mindnyájukat megropogtatva örömmel,
belőle áradó köszönettel.

De most itt kacsint a fényözöne nekünk,
annyira babusgathatja kedvünk,
amennyi sugárnyalábbal rendelkezik,
vagy dicsfényét bennünk rebesgeti.

Hogyne tartanánk meg lelkünkben szellemét,
megvidító kezdeményezését,
akármilyen évszakból küldheti hevét,
azzal mi azonnal felívelnénk.

23.01.03. Nahát...

Hóvirágok kukucskálnak kifelé,
megindító a napsütötte erkély.
A kis szoba ablakban eper virág,
megihlet mint mosolygó tavasz irány.

Tetszik ez nekem akár helyes vagy nem,
télből kiágazó örömnek veszem,
természet lépése akadálytalan,
hógörgeteg nem állít magas falat.

Szomorkodni nem fogok emiatt sem,
hiszen a föld arca mégsem viharvert,
nincs földindulás, égzengés tájképen,
csak a tavasz mutatkozik be télnek,
fénybe öltöztetve át környezetét,
elindítva éledő történetét!

2004.jan.16.   Látomás

Tavaszi fényességű Nap csábítgat,
Galambok is repülnek vidáman,
Mint évszakból kitépett virágcsokor,
Keringnek a magasban ragyogón.

Hogyne csábulna lélek arrafelé,
Szemet gyönyörködtető ingerlés,
Mint napraforgó fényéhes sóhaja,
Indul a könnyű-szárnyú gondolat.

Kósza felhők tévedtek fényözönbe,
Őket is vonzza szépséges látkép,
Örömmel vonulnak szépen sorjában,
Hogy Naphoz közelebb bújhassanak.

Kinyitom az erkély ajtaját bátran,
És belém mar a tél valósága.
Csalafinta bűbáj az ablakon át,
De odakinn hideg uralkodás.

Vissza a naptárhoz pezsgő durranás,
A kép konfettit szór boldogsággal,
Mert itt az új évnek bolondozása,
És csak feléhez ért új havában.

Kicsit várni kell édes fuvallatra,
Kikeletnek terjengő jussára,
Friss rügyeknek elveszejtő csókjára,
Hogy csodáljunk éneklő rózsákat.        

         Hónapokkal jár...

Január, belepi téli szigorúság;
Február, nyitogatja baglyok odúját;
Március, mutat nekünk tavaszi kaput;
Április, házak környékén zölddel díszít;
Május, már virágszirmoknak kitárul;
Június, képén nyári ruha megújul;
Július, orcája vízparton kivirul;
Augusztus, lába elé strandlabda gurul;
Szeptember, iskolák ajtaján becsenget;
Október, derűsen viháncol lónyergen;
November, ködfátyola ősz haván dereng;
December, készül az ünnepi fényekre.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés