Május

Illatosan libbent közénk,
hisz virágzóan eltökélt
az a szépséges szándéka,
hogy ne boruljon árnyékba.

Fényes szemekkel tükrözzön
életkedvet mindenfelé,
ezért termésbe gyürkőzött
gyümölcsfák is kiszemelték.

Vele sűrűsödik eső,
benne lombosodnak a fák,
szomjas szerelmet figyelő
jelene boldogsággal jár.

Kedves május itt vagy velünk,
örömforrás hangulatod,
nem csoda hogy így szeretünk,
és elkísérünk utadon.

Minden sóhajtásod édes,
dallamosan szenvedélyes,
mint ifjak szellemisége,
elragadóan veszélyes.

Április

Szeszélyes a hangulata,

csípős reggelekkel indít,

vad szél fülekbe súghatja:

de azért mégsem kell sírni.

Süvíthet a rémisztő szél,

fagyot engedhet földközel,

megbántódva több élőlény;

ez csak április ördöge.

Húsvéti nyúl még didereg,

ám lassan fülét hegyezi,

kilencedikén nevethet,

mert napsugár melengeti.

Széppé változik egyszerre,

nekünk fiúunokát ad,

megsimogat sikeresen

boldogságos tudománya.

Ilyen amikor termékeny,

megszelídül szeretetben,

engedékeny hajtásokkal,

megnevetett családokat.

Tavasz van végérvényesen,

akármi következik már,

nem számít szeszélyessége,

mert nyomban integet a nyár.

Októberi

Ködnek fátyolába bújt a vasgyár,

acélkék szemében nincs ragyogás,

természetét rejtve búra alá,

most minden érzelmét kikapcsolná.

Merengő lélekkel sóhajtozik

a múltnak virágos ablakáért,

ha jövőt látja eloldalogni,

mert át nem hallatszik harangjáték.

A csilingelő boldogság hangja

reszketve kuporog ködös képen,

amikor október ily láztalan,

és nem dalol széles örömében,

feltűnik az enyészet ártalma,

besurranhat télnek köszönése.

Augusztussal

Nyár fürdik augusztus könnyeiben,

bármilyen viharos a belépője,

és tavát bármennyire tölteti meg,

azért arca fényességben évődhet.

Még a napsugaraké a főszerep,

még ragyogásból jut több az ég alatt,

még lubickol a remény a földeken,

hiszen messze még a hónap végszava.

Felszárító pillantás következhet

a hirtelenül kelt égető tűzben,

majdan rakoncátlanul örvendeznek

a vízparti fürdőruhák nőüggyel,

mert övék a hűsítő hab szerelme

mely nyaralásukat körülölelje.

Júliussal

Felhők mosolyognak egén,

amint a kelő Nap ragyog,

nem teremthet kótyavetyét

pihentető szabadságon.

Rózsák szegélyezik útját,

felfrissülhet illatárral,

gyöngyharmatos felindultság

itatja meg inalásban.

Gyümölcskoszorú köszönti,

megkoronázva küllemét,

kedve lehet majd flörtölni,

amint lejár a küldetés.

Kertekben andalogni jó,

vízparton hűsölhet a nyár,

tücskök zenélnek bódítón,

és a boldogság betalál.

Csillagszemű éjszakákon

szerelem szövődhet szívben,

július hát elvarázsol,

virágporban megterítve.

Február mosolya…

Egyszer fénylik, másszor bújik,

téllel telt arca csordultig;

de hiszen így természetes;

farsangot pingál képekre.

Dorottyája táncát járja,

Bálintjában virágzása,

Julianna havat hozat,

Zsuzska pacsirtát daloltat,

Üszögös Szent Péter megtilt,

Mátyás a telet fékezi.

Busót öltöztet titkosan,

tavasz felé kacsintósan,

elűzni a fergeteget,

hogy ne fázzon földbevetett.

Majd esőben mosakodik,

vágyott kalandhoz csinosít,

bejárni az évszak kertjét,

de meg nem szegni a kedvét.

November közepén

Szürke öltönyében boldogtalanság,

reszkető díszzsebkendőkkel a fáján,

mint egykedvű komornyik várakozik

a gazda parancsára karácsonyig.

Az ünnepi sürgésforgással szépül,

nem is látványos fénylő vágyak nélkül,

amikkel felpezsdíti ünneplőket,

mert lelkület izgalommal megtöltve.

Ó, akkor lesz a vígság kiengedve,

békesség és szeretet figyelmeztet

az eljövendő évnek örömére,

amellyel gondolni feltöltődés lesz.

Havat is hordhat a szél indulata,

fákon telepedhet meg a zúzmara,

hóember őrködhet a házak előtt,

akkor mégsem fáznak az örvendezők.

         Augusztusi

Megrezdült az évszak lélegzete,

belesóhajtott az ősz ereje,

finoman jelezve következtét,

amely neki édes kötelesség.

Forró lehelet még borzolhatja,

ám lassacskán eltér gondolata,

a végelgyengülés felé fordul,

amiként a nyári éj elvonul.

Hűvösödve borzongani kezdhet,

levelei lehullnak zizegve,

összepöndörödnek bánatosan,

és földre dőlnek elálmosodva.

Tegnap még tavasztól bizseregtünk,

holnap már hóban didereghetünk,

időzített pillanatok lépnek,

néha lábunkra taposó kénnyel.

                 Január

Kellem arcodat fordítottad felénk,

mostanában gyakran mosolygó telét,

szívélyes oldaladtól nem fázik kedv,

mert vacogó hidegséget átívelsz.

Élvezetes a séta veled ezért,

bár hagyod a természet veszedelmét,

takaratlan bizony az őszi vetés,

és a hajtások indulnak kifelé.

Megtévesztő melegséged kárt okoz,

bátor virágrügyeket elkárhozod,

és megporzástól taszítod el őket,

mert életre kelnek szemfényvesztődre,

és egyszer csak elfordítod színedet,

így a bátraknak kifolyik veleje.

            Októberrel

Komoly képpel, felhős homlokkal jött,

mintha épp gondja lenne odafönn,

alig tette le lábát a földre,

már szívesen kardjába dőlne.

Mi jöhet így holnap folytatásként,

talán csak nem megfagyott ajándék,

égi áldás helyett csupa zordság,

metsző szélben való kutyagolás?!

Bizony havat mutat rokoni táj,

hirtelen lehullott máshol immár

a kéretlen fehérség tömege,

zöldséget hagyva kihűlt földekben.

Elrontva őszi hangulatokat,

színeket és fénylő futamokat,

komorság lepi be az álmokat,

nem törődve évszak arányokkal.

Mintha…

Ködöt küldött őszi kísérőnek

az évszak hangulatfelelőse,

mintha novemberrel játszadozna,

mert a nyárutót meg átlapozta.

Vénasszonyoknak lehet hiánya

a csendes melegből így kizártan,

amelytől kifényesedne szemük,

ám a ködár dolgozik ellenük.

Október még javíthat évszakán,

felragyoghat színe kacéran ám

a hűvösebb szempillantás előtt,

mintha csalogatná a nyárelő.

Dacolva a rideg enyészettel,

még megcsillogtat kedves képeket,

melyeken az ősz nyújtózik mélán,

mielőtt a tél elől kisétál.

Ősz

Esernyőt emeltet fejek fölé

enyészetmódú merengőként,

tán a vértelen pillanatában,

hogy esőt hord a szél haragvása.

Tegnap még friss fényekben pompázott,

ami most már borúsan homályos,

az eget és földet összemosva

tűnik szembe kedvezőtlen volta.

Egyszer így, másszor úgy mutatkozik,

fénynek feszül, ha nem unatkozik,

és kivirul sárguló hajával,

táncol szivárványos ruhájában,

árnyalatokat élesít képre,

de lángot lövellhet venyigéje.

    Május hatása beszél

Szinte nem tudok betelni mosolyával,
Májusnak jellemző sűrű arculatával.
Dús leheletét kiönti érdes világra,
Hogy lefújja a port fénylő ostorával.

Csillog-villog minden lépés nyomában,
Befonja sugarát lomboknak sátorába,
Fészket épít öreg házak tornácára,
Életet ad vágyó lelkek kívánásának.

De jó hogy leereszkedtél viráglépcsőn,
Így illat kísérhette pompás belépőd,
Úgy érkeztél mint tündér a mesében,
Fénypálcával varázsoltál az embernek.

Hát persze hogy majálissal üdvözölnek,
És nem baj ha gazdák esőért könyörögnek.
Remélem mindenkire tekintettel leszel,
Aranyat küldesz a földnek esőpermettel.

Szépséges májusi természetközelség,
A morgolódókat is megenyhíthetnéd,
Mézet hozó édes akácvirágzással,
Gesztenyék gyertyás virágpompájával.

Májusfák színes szalagja lobogjon,
Minden madár az életről daloljon,
Édes tavaszi dallamot harsogjon,
Mely köszönti, éleszti hétköznapot.

  A szeszély örül

Nem azt kaptuk amit vártunk,
Mi inkább meleget kívántunk,
Telt rügyek bomló jókedvét,
Nem komolytalan, ártó szeszélyt.

Megint új lábat kell faragni,
A kármentést feltalálni.
Április bolondja tovább tart,
Mert friss havat lapátoltat.

Szél teker csenevész bokrot,
Csipkedi a vitéz porontyot.
Ki bátran szembenéz vele,
S birkózik vad erejével.

Nem sokáig bírja rohamát,
Elsiet anyja védő karján.
Mások sem andalognak most,
Céljuk végén jöjjön oltalom.

Beűzettünk csendes lakásba,
Kiül az allergia lány orrára.
Nem boldog polgár a szeszélytől,
Csapongóan szertelen időtől.

Várunk fényes tavasz áhítva,
Ne legyünk ily ötlettel kábítva.
Sokkal szebb a bolyhos határ,
Ahol táncot lejt sok virágágy.

júl.31.   Búcsúzik a július

Könnyezve távozik a derűs hónap,
Híre sincs a belépő forróságnak.
Kitombolta bővérű képességeit,
Augusztusra bízza nyár esélyeit.

További hevítés már nem asztala,
Időkerék forgása kiakasztja.
Szép voltál tűzpiros ruhácskádban,
Örültünk illendő magatartásnak.

Elvárunk jövőre is szeretettel,
Emlékezni fogunk rád színeinkkel.
Barna bőrünk tán kitart egy ideig,
És hőn kívánjuk jöttödet majd megint.

Pihend ki magadat addigra szépen,
Mi pedig fogadjuk tesódat reménnyel.
Talán nyújt még számunkra örömtanyát,
Hogy nyugodtan viseljük ősz rohamát.

Kell a nyárból ízesre érlelt fonat,
Kézből a kézben pezsdülő folyamat,
Mit elválasztani egymástól nem lehet,
Legfeljebb felhők tesznek rá kísérletet.

Holnap a staféta kivirágzik újra,
Fejünk fölé a napfényt kiborítja.
Szikrázó szőttesét lágyan kiteríti,
S arany sugárral tartósra keményíti.

       Áprilisi hangulat

A természet rosszkedvűnek látszik,
zord felhők társaságában játszik,
átpártolt az esőhozó csapatba,
kaput ostromol akut hangulattal.

Sebaj szeszélyesre hajló készség,
ha így sarjat növesztesz, belefér,
ennyi szürkeség nem árt a szemünknek,
és a hangulatodat sem vesszük fel.

Bár a szél támogat csalárd módon,
úgy tesz mint boldogságos széltoló,
ki örömét leli a kuszaságban,
az összeborzolt tavasz futamában.

Megcibál, ernyőt hajlít hirtelen,
felkapja a rendetlen szemetet,
majd letépi a kalapokat hévvel,
és továbbáll víg elégedettséggel.

Elviharzik újabb csínytevésre,
talán a neki tetsző élményhez.
Menj a természeted indulatával,
csak a tavaszt ne állítsd meg csalással!         

         Október

Álmatagnak tűnik pillantása,
Napszemüveget sem visel,
Felhők bújnak szembogárra,
Mintha színképüktől megijedne.

Szellők is élénkülnek egyszerre,
Megrázzák a kezdő kezét,
Visszakozni lehetetlen,
Muszáj fogadni az idő erét.

A szellők csak szeleskednek inkább,
Hideget nem fúj hajlamuk,
Játszótérhez remek nyitány,
Benne fogócskázik új csapatuk.

Talán olyan októberi való,
Így feltűnést sem kelthet ez,
Ha ablakot zörget csalón,
Akkor villan tél felé menetel.

Aztán elúsznak az árnyékfelhők,
Felcsillan égszínkék szeme,
Csupa játék lesz belőle,
A teret is rögtön kifényezte.

Nahát, milyen szép lett így külleme,
Hívogatón kacsint párat,
Gesztenyét bonthat ügyesen,
Vagy dióbél királyfit kívántat.            

        Szeptemberi áhítat

Kivirult délutánra lányos szeméremmel,
Elpirul, majd elhalványul fényes tekintettel.
Vele tartani olyan kellemes kirándulás,
Akár egy mélyen áhított megnyilvánulás.

Elkísérem utolsó útjára szívesen,
Átfordulhat a másik oldalára mindene,
Földnek fogságából ugyanis nincs szabadulás,
Folytatni kell másik félen kis kalandtúrát.

Ilyen hónap panaszkönyvet nem rendel tollhoz,
Dicséretben gazdagabb lehetett kedvhez forgón.
Szép szeptember vigyed tovább álmodat örömmel,
Érleld be a más tájon ápolt gyümölcsöket.

Juthat azokból nekünk is téli napokon,
Napból térült édesség frissítő adagolón,
Megerősítő porciókban visszacseppenhet,
Gyönyörű színed a fagyoskodó testekbe.

Megtartottad legszebb tulajdonságaidat,
Kitartón vigyáztad édes pillantásaidat.
Tiszteletem adhatom útravalóul neked,
És kívánom, hogy a Nap táncoljon teveled!

       Augusztus immár

Dagad a büszkesége fényesen,
Jókedvet kerekített édesen,
Mosolyában angyalok cikáznak,
Augusztust nyitják mórikálva.

Legyen csak nyár kibomló valóján,
Töltse fény gyermek homokozóját,
Testeket hűsíthessenek vizek,
Melyeket az öröm melegített.

Ó de csodálatos indulata,
Boldogságos arcokat mutathat,
Iskolakezdés előtti ritmus,

Ahogy békessége őrizni tud,
Lazaságokat még itt e nyárban,
Kivirul augusztus tettvágya.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés