Anyámra emlékezem

Különös képét lelkemben hordozom,

kékszemében tükrözött aggodalom,

amíg fel nem nőttem falusi utakon,

és nem nyiladozott éltető tudatom.

Késői gyermekük lettem a sorban,

tízedikként bizony a vakarcs voltam;

aztán a serdülőkor átváltoztatott,

így tünedezhetett el az aggodalom.

Persze jött helyette másféle féltés,

de nem vettem komolyan érvelését,

hiszen akkoron másként fordult a világ,

és benne sem volt afféle tapasztalás.

Beatnemzedék pergetett dobokat,

akkor ezért lettünk hangos-zajosak,

csendesebb dalokon mélázott szívügye,

ezért hát nem lehetett neki üzenet.

Simogatón érintse meg a dallam,

ha olykor az élet szúrós szavakkal

illethette meg érzékeny lelkületét,

attól várt volna el kedves kitüntetést.

Igen, a mindennapok hatásai

elől, bár menekülhettek vágyaink,

azért inkább a földön kellett maradni,

és anyám ezt tanácsolta alkalmazni.

Küzdött nagyszerű egyszerűségében,

védelmet ahogy adta képessége,

vagy ahogy megihlette benső világa,

felülmúlni a kínokat úgy kívánta.

A sorsa mint szilárd elhatározás,

követni ugyan nem könnyű álmodás,

de emberi erőfeszítés példája,

fel nem adható tétel kálváriája.

Élni kell a család mindenségében,

hétköznapi hősként figyelmességgel,

hiszen az anyaság több mint fáradozás,

életet fenntartó szép folyamatosság.

         Az anyák nyomai

Ugyan elmennek ők is a csend honába,
hangzásuk megmarad folytonosságnak.
A világ színei hagyatékuk fénye,
nem pótolható friss felfedezéssel.

Sejtek többszörözése is tőlük ered,
megmutatták a lehetőségeket.
Nélkülük semmi lenne a nyom vonala,
megszakadna dús álmodó folyamat.

Aki miatt érdemes vállalni a kínt,
mindnyájunkért elfeledni valamit.
Akár vad tobzódást, akár sértéseket,
amelyek nem nyújtanak életeken.

A könnyűvé minősített vállalkozás,
sohasem nyert el sikeres tapsolást,
mert gazdaságilag visszahúzó erő,
és ügyetlenség feltételezhető.

Az anyák tudnak sok titkot létezésért,
nem teszik mélyre felszín fecsegését,
vállalkozásukat viszik minden felett,
hangzavar és csőd kiáltványa mellett.

Az új ember nem lehet csődtömeg része,
ez nem egyezne össze érzetével.
Kihalt volna régen a kék bolygólélek,
ha az anyák rendre becsődölnének.

Pedig szűkös körülményt kaptak bőséggel,
saját vagy más szerelem nézetétől,
a nem olyan, vagy nem igaz véleményben,
gyanúsított lett anyák képessége.

Ő érdemtelen, valakik szerint mondva,
e szónak elviség a mozgatója,
és a szerelem hová tűnt az elvekből?
Máshol kopogtat talán kényszerektől?!

Túl korán eresztették el a kezedet,
és a felnőttség hidegre élezett?
A te mamád is a csalfák közé lépett,
mert átsorolta egy másik szemlélet?

Ez a nyomvonal miért vetemedett el,
nem hordoz gondolatot sejtjeiben?
Az anyai szolgálat érdek feletti,
mindenkiért élettel rendelkezik.

Akármilyen festéket is kenhetnek rá,
a kezdet tőlük jól ered világgá.
A folytatás fonala függetlenedik,
világnézete másként terjeszkedik.

Még demokrata színkép is felírható,
csak elvként ekként nem hangoztatható,
és nem szorgalmazzák természetesen;
Ők maradnak csendes őskövületek.

23.01.19  Képzettársítás

Hó hullik a mai napon igazán,
mint szüleim esküvése szombatján,
ezerkilencszázhuszonkilenc évben,
szívük összefonódott reménnyel.

Közel hetven év jutott együttlétben,
nem zavart be időszak szegénysége,
rózsaszínű volt nekik a mindennap,
mert a szerelem erős, bármilyen vak.

Ezen a napon a halál is betért,
anyámat vitte apámnak vőfélyként,
kettőezerkettő januárjában,
amikor a Nap tündökölt száz-ágra,
hónak híre sem volt kedves tájképen,
talán mert lelkük örömét átélte.

         Tavasztündér

Úgy érkezett, mint egy virágzó hajtás,
ruhácskája hirdette valóságát,
és táncos lendülete röpítette,
a karjaimban kikötni kis kedvest.

Mosollyal arcán és lelkében vígság,
amivel lábamról levesz e kislány,
életkedve ragyog át minden sejtjén,
tavasztündér ilyen természetesség.

Igaz, csak sejtésem van tündérkéről,

kaphatott ily varázsos többleteket,

mert a földi bűvölet ebben nevet,
akivel anyák napján örülhetek,

         Anyám tudta...

Anyám tudta, és végigcsinálta feladatát,
A felvállalt tarka életrakományt.
Nem dőlt ki idő előtt a sorból,
Talán, mert magára keveset gondolt.

Vagy inkább törődést többet indukált,
Mert így tarthatta önmaga állapotát.
Kinek ez, kinek az nyújt erővonalat,
De biztos, hogy hagyni kell élni másokat.

Ahogy az illető jól érzi magát,
Ahogy megtalálja a neki-való igazát.
A miénket csak addig kövesse,
Míg rá nem lel a saját útvesztőre.

Szomorúságra nincs igazán okunk,
Bár egyszer mindannyian leáldozunk.
A köztes időt töltsük főhajtással,
De ne a főhangsúly elodázásával.

A nő mindenképp életadó jelenés,
És színt adó életfeltét keverék.
A férfi a kemény tettet vállalta,
Mely létünkben a megvalósulást adja.

Néha belepiszkálhatunk a más dolgába,
Ha tudunk megoldást a törött kobakjára.
Ám húzódjunk vissza tapasztalás híján,
Ne mondjunk olyat, mit megbánnánk azután.

Merjük kimondani azt, hogy nem tudom,
Ehhez a dologhoz nincs megfelelő alapom.
Menj te előre ezen a sötét úton,
És annak buktatóit hamarost megtudod.

Később elmesélheted ismereteidet,
És megvonhatod a tudati mérleget.
Az egész életünk egy nagy próbálkozás,
Sokszor sikerülhet a vágyott találkozás.

Nemcsak mással, hanem önmagunkkal is,
Ha egyensúllyal bírunk sorsunk útjain.
Lázálom, törekvés, boldogulás képei,
Tervszerű cselekvésünk folytonos részei.

Kalkulálunk, elvetünk ismeretlen reményt,
Nem adunk magunknak tanuláshoz esélyt.
Anyám tudta mivel jár vállalása,
Erőt gyűjtött hozzá szív magasában,

És nem hátrált meg sűrű sorscsapásra.

 

dec.3.   Születésnap helyett emlék

Ma lenne kilencvennégy a föld ölén,
De lassan kettőt ünnepel külsősként,
Lehet hogy nem hagyta abba törődést?

Festi az égnek színtelen képeit,
Vígan neveli mennybolt gyerekeit,
Angyalokat csillagokkal fényezi.

Hiányzik néha visszafogott szava,
Élettel betöltött tapasztalata,
Kék szeméből csillanó valósága.

Titokként őrzött szerelmi vallomás,
Melyet nem tört össze hétköznapiság,
Semmilyen nehéznek látszó közmondás.

Még állatokat is gondosan kezelt,
Szinte fáradhatatlanul menetelt,
A Pipacs életéért mindent megtett.

Állatorvos ellési bénulást szólt,
Mentésre liternyi kávét ajánlott,
Előteremteni nem volt kis dolog.

Akkori évek egyik nehézsége,
Neki mégis sikerült elégtétel,
Pipacs és borja szépen legelészhet.

Nagy boldogságot adott békés állat,
Fejésnél kezéhez nyugodtan álltak,
Nem dühöngtek drótkefés udvarlásra.

Valahogy átalakította szépen,
Kivitelezhetetlen nehézséget,
És tálalt elérhető reménységet.

Emlékezet megőriz mindörökre,
Nagy családba oltottad génjeidet,
Melyek szélirányokkal röpködhetnek.
Mindezért köszönet!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés