Elkezdjük az újesztendőt

Hagyományosan piásan,

Pezsgőmámortól vidáman,

És születésnapossággal,

Csak harmadnapon munkával.

Nem lehet másképpen tenni,

Kész tényekkel ellenkezni,

Jeles napokkal vitázni,

Józanságban nekivágni.

Nem tudjuk mi áll előttünk,

A homályostól lúdbőrzünk,

A kelletlentől rettegünk,

Ezért pezsgőfürdőt veszünk.

Új fényt a tűzijáték ad,

Megfelel bátorításnak,

Emberképű induláshoz,

Tavaszváró nyitányához.

Mert arrafelé haladunk,

Szép lassan kivirulhatunk,

És terveket dédelgetünk,

Napfényes reményt keresünk.

Hogy hol találhatjuk meg őt,

Sok kényszeredett futás közt?!

Talán csendesebb közökben,

Ha nem esünk süllyesztőbe.

Ha a lélek nem hagy alá,

Bizakodás viszi tovább,

Hite lüktet minden felett,

Reménytelen látszat helyett.

Kétely fölé emelkedik,

Valami fény kerekedik,

Ott belül erő gyürkőzik,

Szeretetnek gyümölcsein.

Saját akarat kell hozzá,

Nem kívülről várt adomány,

Fontosabb a benti mérleg,

Egyensúllyal teli lélek.

Tapasztalatom szólhat így,

Nem is kevés, félszázadnyi,

Ami eddig átevickélt,

Lélekkínzó életvizén.

Ám ezért majd egyszer sírhat,

De most nincs erre alkalma,

Hiszen új az esztendő már,

És intett a kezdő hajtás.

Természet és munkakedvvel,

Mérlegében szerelemmel,

Kezdhetjük az újesztendőt,

El nem veszett útterelőn.

Köszöntünk kettőezer hat,

Hozz örömöket magaddal,

Szorgos, dolgos rengeteget,

Hétköznapi ünnepeket!

    Ballagáson

Megint felnőtt egy családtag,
Szüleim legkisebb unokája,
Kit megérlelt ballagása.

Köszöntöttük szeretettel,
Felnőttségét vidáman kezdhesse,
De ott bújkált feszengése.

Egyszer lesz nagykorú személy,
Mindenkit megérint e jogi tény,
Mely életkori érettség.

Egybeért a két esemény,
Ballagáson adassék felnőttség,
Mikor új úton tesz lépést.

Véget ért a gyerekkora,
Kezdődhet új felelősség foka,
Önmaga lesz tettek oka.

Elméláztam nagy szavakon,
Mintha kísértet jönne falakból,
De nincs változás látható.

Egy kedves kölyök ballagott,
Napszemüveg mögé elbújhatott,
Érző lelket nem mutatott.

Külvilágnak ennyit tálalt,
Talán ismerkedett valójával,
Határsávos oldalával.

Mindent egyszerre nem lehet,
Tartani kell ártatlan szünetet,
Érzékenység belül piheg.

Muszáj felülkerekedni,
A tényeket felnőttként kezelni,
Majd magányban felengedni.

Jól van barátom, megértünk,
Saját képeinkből van sejtésünk,
Sokkal később beismerjük.

Ballag már a vén diákság,
Tovább viszi jelen merész álmát,
Új világot építeni.

Búcsúzik most valamitől,
Valamiért vándortarisznyát köt,
Célja több ismeretlenes.
Mi mindig szorítunk neked!

       Születésnapok

Hat rokonomnak kívántam minden jót,

De július köszönt még kettő névnapot,

Ám többhöz is mondok jókívánságot!

Kedves hónap hozta nővéreimet,

Virágban bővelkedhetett természete,

Illatárba bújt minden színezete.

Öntörvényű testvéreimben van nyár,

Főként adott a velejáró vidámság,

Bár az élettől kaptak hátbavágást.

A szerény vagy szegény élettér kapcsán,

Támadta őket sokféle lemaradás,

Amivel megbirkózni fáradozás.

És ezen túllátni, bizakodni kell,

Ha másnapokat álmodik egy kisember,

Vagy érdemes jövőt gondol tervekben.

A hátrányokból kinőni nem könnyű,

Semelyik rendszerben sem, pláne nőneműn,

De hát ez nem vehetett el belőlük.

Mármint életkedvet, jövőképet sem,

Csak kicsinyke karrierlehetőséget,

Mihez ragaszkodni nem is képesek.

Belebotlani pedig nem sikerült,

Tán mert nem veleszületett természetük,

Vagy, mert túlságos fáradtságba kerül.

Azért nekem így nagyon megfelelnek,

Amit kellett feladatukban megtettek,

Munkakört, családot erősítettek.

Hogy kevésbé kedvelték a tanulást,

A szó szerinti iskolai aduzást,

Hiszen más részben volt ügyes javulás.

Belehúztak, amikor kedvvel tettek,

Az elégedettség mozgatta kezekkel,

Vagy lábakkal, ha másként kerekedett.

Igen, szeretem őket, ahogy vannak,

Mindenféle tudottal és tudatlannal,

Legyenek bár kicsikék vagy nagyobbak.

Hol egyszerűen, hol megindultabban,

Aztán csendesen, majdan felhangoltabban,

Máskor meg bohóckodva cirkalmasan.

Nincs olyan érdekszféra mi mást súgna,

És az érdek sem rólunk szólna csábultan,

Egészen más érzés vitte vágyunkat.

Abban a családban ilyenné váltunk,

Nem dicsőség, de nem is kell fejet ráznunk,

Mert hátrányunkból már lefarigcsáltunk.

Persze csak nézzük a legújabb szintet,

Barátkozni is idő kell figyelemnek,

És megértésnek a feltörekvésben.

Sok a fekete pont a kezdeményben,

Elriaszthat több válasz a miértekben,

És a másik kitúrása sem kedves.

Naggyá lenni a másik ellenében,

Ez olyan snassz csúcs sokak szemléletében,

Csak a demokratások szerzeménye.

Politikai kedvezmények oda,

Hol az érdek furcsa figura bemondva,

Olyan rángatózó nem oda Buda.

De ne tovább már ezen a vonalon,

Sokkal vidámabbat születésnapokhoz,

Emberközelit az ünneplés hozzon.

    Névnaphoz

Életet és nevet adtam neki,

Szabadságát önmaga vezeti,

Talán figyelmem óvta évekig.

Már nincs szüksége gyámolításra,

Érzékenysége dacol szilárdan,

A túlságos anyai mintával.

Ilyen hangsúlyom pedig nem is volt,

Régen tudom, a másság egy mivolt,

Saját tapasztalat gyerekkorból.

Vagy elfogadom, vagy elfogadom,

Ezt hoztam otthonról a múltamból,

És sohasem változtattam hangzón.

Neki ez még nem olyan egyszerű,

Indulata komoly eredetű,

Lassabban néz sorsokon keresztül.

Majd eljön mindennek az ideje,

Saját öröméért szakít bentebb,

Ha lélek mélyén mindent elrendez.

Helyére teszi a hatásokat,

Az ismerettel feltárulókat,

A kitisztult mondanivalókkal.

Kívánok neki mindehhez erőt,

A heves érzelmekhez betevőt,

Sok boldogságot a menetelőn!

Az úttal járó nehézségekhez,

Kicsivel több türelmet és csendet,

Hogy a hegy tetejére felérjen!

Vivát Gabriella!

Köszöntő pénteken

Harminckét éves lett az új családtag,

De tizennyolcat szeretne magának.

Hangoztatja nevetve a csábos vágyat,

Mi pedig gyűjtésbe kezdünk járókára.

És ha majd a pelenkához érkezne,

A pezsgőt tejre talán cserélje el.

Azt azért mégsem kívánná a jó öreg,

Hát koccintunk vele álma pezsgőjével.

Jöjjenek nyugodtan pelenkás évek,

De az utódhoz illő fess méretben.

Arra viszont várni kell, ez a felelet,

Egy, két év jár nekik még szabad szellemben.

Ha szerelemben se baj, bármi idő,

Gyereknek csak jót tehet kis vágykeltő.

A lényeg hogy egészség tartson tenyerén,

Akkor a többi megoldható kettecskén!

Ennél többet kívánni lehetne még,

Hiszen a gazdagság, szerencse elkél,

De túlzásokba ne essünk, úgy gondolom,

A szükségeshez kis föl mindig adódjon!

Legyen miért felkelni a holnapon,

Új tervek mozgassanak szép honlapot!

Harminckét év sem oly csekélyke mennyiség,

Próbáld megháromszorozni kedvezményét!

Dédunokák nyaggassanak rendszerint,

Ha labdájuk a háztetőd szétszedi!

Legyen erőd felmászni és javítani,

Gazfickók labdáját visszahajítani!

Tudnék még hasonlókat írni neked,

De a többit majd szóban vitelezem,

Mikor a pelenkaosztás színtérre lép,

És az unokám int ki belőle felém.

júl.23.     Megint születésnap

Hatvankilenc év eltelt, indul a hetvenedik,
Ennyi időt hordozol, s múltad megelevenedik.
Te pedig azt mondod, ez csak számokban sok.

Vidám vagy mint mindig, s a jelent csodálod,
Felfortyansz a nemtörődő, pocsékoló ifjúságon,
Akik nem kóstoltak embertpróbáló feladatot.

Tudod persze, hogy jól van ez így rendezve,
Nem lenne jobb, ha háborúhoz nyúlna menedéknek,
Ahogy elődei tették rengetegszer fejvesztve.

Sok a szöveg, hát aztán, legalább elmagyarázzák,
A kényelmességet, a lustaságot, a pénz fontosságát,
Hogy az ügyesen forgolódók hasznukat megtalálják.

Te a diktatúrában kötelezően szeretted hazádat,
Ők szóval fejezik ki, amit te megtettél munkával,
Amelyet langyosnak aposztrofálnak a rendszerváltással.

Most keményen kell helytállni a monetáris színtéren,
Neked fogalmad sincs mekkora nyomás nehezedik az egyénre,
A közös ló csak akadályozza a haladás szekerét!?

Kicsikém, mi maradjunk a hagyományos köszöntőnél,
Egy születésnap ennyit még most is megér,
Kívánom repítse sok erő, egészség életed szekerét!

Maradj lendületben a boldogulás utján,
Amit elterveztél, ne állítsa meg tunyaság,
Sem betegség, sem butaság, sem szunnyadó akadály!
Élj boldogan sokáig a családdal!

 Viszont legyen szó a tegnapról…

 Tudom, hogy minden évben ismétlődő,

És ez nem is kerek születésnap volt,

De az esemény felidéződött,

És köszöntésbe emelte a bor.

Öregszik a csaj egyre vidámabbra,

Az évek tán kevésbé feszítettek,

Oldódik a kezdő tudatlanja,

Kezet fog az út felnőtt ívével.

Göröngyök és buktatók csituljanak,

Bár tudni és tudatni azt nem könnyű,

Kívánom neki, módosuljanak,

A feszültség hangjai előnyül!

Megelőzés is jusson el szívéhez,

Ingergazdagsága hasznosulhasson,

Amit a szótlanság nem idézett,

Innentől mégis virágozhasson!

Saját tapasztalat hasznos vezető,

Elkísérőnek is alkalmas jószág,

Onnantól más szempontja érthetőbb,

Mindenségben elfogadható már.

A mindennapi indulathoz szótár,

Békességre intő tudatosodás,

Túlnőhet szülők hiányosságán,

És édes lesz a félszázadosság.

 Antal naphoz…

Antal, Antal megdoblak egy hanttal,

Így játszott a szó és vidám kamasz,

Valamikor, régi szép névnappal.

Mindazt eltolta az idő szele,

Képeit is fakóra meszelte,

Azért őrizgeti emlékezet.

Persze fényképek is rögzítették,

Ünnepi pillanatok kedvét,

Édesapánk, bátyám köszöntését.

Ma csak a bátyám kap jókívánást,

Telefonos üdvözlést, biztatást,

Apánknak mindössze egy sóhajtást.

Ami elmúlt az jó, hogy lehetett,

És bátyámra maradt viselete,

Antal névnek családi jellege.

Kár hogy el kell hagynunk érzelmeket,

Hozzáfűződő sajátos jelben,

Amivel színeink szegényebbek.

De most a mára figyelmezés jár,

Adjon Isten hozzá elég piát,

Koccintásért való édes nyitányt!

Aztán cipelhető jobb napokat,

Lázzal hajtott fürge hajlamokkal,

Nem pedig a bánatos hangokkal!

Lehet ez köszöntőféle…

Szabályos év meg hétkezdés,

Másodnapon is köszöntés,

Születésnapi fényezés,

Befut az ötvenkettő év.

Bizony ez már jegyezhető,

Gombócból is elegendő,

Bár konyakkal leöntve jobb,

Hogy adjon erőnek tempót.

Van még indulati tőke,

Mi a hajtóerőt lökje,

Vagy vigye ahogy szükséges,

Inkább vidámabb tűréssel.

Kettőezer hét nyitánya,

Egészséggel töltse társam,

Kivel civódni életes,

A különbözőség mellett.

Nem fájdalommal eltelten,

És csalódással terhelten,

Csak megmosolyogtatásból,

A jövőhozó hiányhoz.

Mint csillagok levétele,

Vagy a csodák jelenléte,

Képzeletet felülmúlón,

Mert a valóság ügybuzgóbb.

A szerelem zaja halkul,

Átformál lelket hanyagul,

Vagy jegyez más fontosságot,

Ötvenen túli látáson.

Talán korosodni káros,

Csak gyengék vagyunk irányból,

És megállítani időt,

Nekünk nem megy átvihetőn.

Esetleg a filmszalagon,

Beleszólhatunk valahogy.

Az eltelő korszakaszból,

Lenyomatokkal bevallón.

Megtépázott álmainkból,

Mint lesznek álmatlanított,

Megvalósíthatatlanok,

Amit nem adnak korszakok.

Haladásért vagy egyébért,

Fel nem élhető jelenért,

Csak kicsit élvezhetően,

Bírhatsz ez ötvenkettőddel.

Azért el ne keseredj most,

Minden év megfelelő volt,

Ha arra gondolsz mi fájóbb,

És mit áthidalni rázós!

Még lehet a panasz kevés,

Míg tested tűr el bevetést,

Mit a kor akasztott nyakba,

Hogy erőd ahhoz ragozza.

Szóval kívánok folytatást,

És hasonló odaadást,

Kicsit több hozzáférésben,

Legyen élhető életed!

De ez már versből sok neked,

Elalszol, ha végigveszed.

Nem kedvenced az ilyen rím,

Csak ha Metaxa műveli.

Benned a hajlam másféle,

A vers csak lelkiző tétel,

Melyet elemezni kellett,

Néha érthetetlen szemmel.

Pedig a fiatalságod,

Megkívánt műszaki álmot,

Attól ájult el lélekben,

És ment az új szerkezettel.

Mi férfias, mi nőies,

Ki tudja így kötni mindezt?!

És köszöntőben nem is kell,

Csak jókívánság derítsen!

23.01.02. Születésnapi

Kívánok neked sok unokás évet,
lehetőleg kitartó egészségben,
amikor játszótárs leszel hármukkal
és még a nagymama is betársulhat!

Ne jelentsen gondot hétköznapi lét,
amelynek sötétség adná meg színét;
a fények üdvözöljenek gyakrabban,
így szakadjon több boldogság nyakadba!

Lenni vagy nem lenni; ne legyen kérdés,
fogadjuk el az unokák reményét!
Nevető mindennapiság családja

adjon választ papa csöpp bánatára,
amiért elvesztette a fogadást,
mert Zalán mondott több autómárkát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés