Katalinkor

Az utcán neszező szél ébresztett,
alumíniumdobozt vérmesen
ropogtatva rohangált fel-alá,
kifújta ősznek csendes dallamát;
viharos hangulata szétszalad,
és nyugtalansága vad tény maradt.

Nyargalászón havat is kerített,
bemutatva téllel színesítve
a várható természeti pompát,
fehérbe öltöztetett cimborát.

Ősz és tél vetélkedik mostanság
a szemünk előtt sikongva talán,
vagy nekik játékos szempillantás
csupán ez a kavargó pimaszság.

Katalinnal…

A dér kienged bánatából,

enyhe érzések dallamától

az ősz megint felállhat fázón.

Lehet még napsütötte újból,

ha emlékeztetőt felhúzott,

amit nyárból küldöttek buzgók.

Ugyan december kapuja nyit,

és a tél most hangulatban fitt,

ám a napsugár kibújhat itt.

Őszi köd mögött lapul csendben,

álmodozik talán fényekkel,

erőtől duzzadtan merengve.

Márc.24.     Névnap

Öt betű hangzása ad egy nevet,
Számunkra nevetőt és kedveset.
Tegnap már méltattuk ajándékkal,
Köszöntöttük könyvvel és tortával.

A bor elmaradt, csak a név hordja,
Elégedjen meg azzal a gazdája.
Kicsi ember ez a tulaj erőben,
De a lelke tornyosul kellően.

Öröme fokozódik ily napon,
Kacag és tapsol vidám szavakhoz.
Könnyű őt táncba hívni azonnal,
Ha teste derűs állapotban van.

Épp olyan ő is, mint más gyerekek,
Csak járni és beszélni tud keveset.
Megbecsüljük azért csendes mivoltját,
Helyette akad, ki eleget mond már.

Jó így, ahogy hordozza a titkot,
Ahogy felkelti a mindennapiságot.
Lélek is működik vele reménnyel,
Lehet szeretni óvó szenvedéllyel.

A bánaton túl vagyunk lassacskán,
De meg nem adjuk magunkat lazán.
Azért is nevetünk nehéz szívvel,
Elűzzük a rossz szellemet szívesen.

Félre bú, és félre magyarázat,
Ma névnapja van az anya fiának,
És ilyenkor minden jót kívánjunk,
Tartson soká a boldogságos álmunk!

Olyan, amilyenre magunk formáljuk,
Amilyennel napjainkat áldjuk.
Ami van, azt fogadjuk örömmel,
Ami kellene, azért tegyünk többet.

szept.12.     Ma is eljött...

Máriák napja ez a mai borongós,
Az elsőt köszönteni nincs már módom,
Vele gondolatban úgyis találkozom.

Életeket adott és életre nevelt,
Ártó hibákra is figyelmeztetett,
Melyeket váll-rándítva útra engedtem.

Fülem nem állítódott bölcs intelmekre,
Borzoló zenével volt megspékelve,
Kit érdekelt a később jövő érzelem.

Kitágítani vágytam lelkem szárnyait,
Melyet nyesegetni bírtak szavaik,
Félték gyors idő viharos villámait.

Kicsit belém szuggerálták a nyugalmat,
Jól voltam mozgalmas hétköznapokkal,
Szerettem amikor mind vidámkodhattak.

De szép is volt nevetőkedvű családban,
Nem talált be sok ménkű a csalánba,
Talán csípős nyelvét dalokhoz használta.

Marika nővérem is jókedvvel áldott,
És élhető bőséggel találkozott,
De szívében, jellemében nem változott.

Régi család elégedett rangidőse,
Nem váltotta életkedvét kutyabőrre,
Aminek a boldoguláshoz semmi köze.
Isten éltessen minden kedves Máriát!

szept.16.      Edit

Szomorkás nővéremet adja a dátum,
Kinek lelke mostanság bánattól dúlt.
Beteg bátyánk nehezen gyógyul bajából,
Naponta látja fogytát a kórságtól.

Hiába könyörgés, hiába minden szó,
Csak a hit ágaskodik jó szándékon.
Életerő gyengül, eltűnünk mindnyájan,
Átváltoztat sors örök körforgásban.

Nemrégiben szedtük a szilvát csapatban,
Talán a fele létszám lankadatlan.
De szép is volt nevető munkadandárban,
Másnap szilvás gombóc lett feltálalva.

Edit, mint főszakács bírta az etetést,
Palacsinta száz is sült keze révén.
Népes családban hajrázni üdvös dolog,
Kis biztatás javít a hatásfokon.

Ki ne maradjon senki a nagy sürgésből,
Buzduljon tettre az ügy érdekétől.
Közös munkák játékosan formálódtak,
Minden személy kedvével megtoldotta.

Számtalan feladat került sok kéz alá,
Rengeteg öröm elkészülte nyomán.
Viccek sokasága színesített munkát,
Nótafák zengték vérpezsdítő nóták.

Sajnos így gyorsan szaladt el derűs élet,
Lassítani kellett volna ütleggel.
Hess idő, nem kérünk ekkora iramot,
Vagy forgass keréken még szebb változatot,
Editkét nyugtató állagon!


              Gabriellát köszöntő

Sok év óta melengeti lelkemet léted,
arcomra mosolyt csal rengeteg fényképed.
Csecsemőkorodtól tegnapig gyarapodva,
igazán kedves élmény folyamatosan.

Sűrű hajad kakastaréjosan igézett,
mikor megmutattak kórházi tv-képen,
majd folytatódott életrevalóságoddal,
fogadtad az anyatejet komolysággal.

Életerő kapott lábra benned akkoron,
amely egész lényedben elharapódzott,
és lángocskaként világított utad során,
bő tehetséggel felvértezve óvodást.

Zenei képesség mutatkozott vizsgáknál,
előcsalva jól teljesítő irányát;
furulyával, csellóval színesített évek,
nem elégítették ki serdülőséged.

Középiskolásként már más is szólt lelkedhez,
talán a világ tágult ki szemérmesen,
vagy a hormonjaid békétlenkedtek veled,
mint kihívó fél a harctéri terepen.

Nem lehetett biz könnyű életed akkortájt,
de te sem voltál könnyű préda sok csatán.
Igen, az élet nem adja könnyedén szívét,
hogy színek, ízek, eredmények érintsék.

Miért, kiért, mennyiért, mit teszünk meg rejtély,
sokszor te is ekként próbáltál szerencsét,
és remélem nem volt hiába áttelelés,
minden fagy után érkezik melegedés.

Névnapod van és köszönteni szeretnélek,
de lelkemben ez jelent meg üdvözlésnek,
kívánom, hogy tartson ki kedves egészséged,
és örömök is lelkesítsenek téged!
Boldog névnapot kívánok!

Zalán unokámnak

Szeretettel kívánok sok boldogságot
e jeles napon,
amikor nevedet írják naptár lapon!
Azonban folytatást is adjon a jövő
hétköznapokhoz,
lecke megoldásakor visszaköszönjön,
és leld meg örömöd egyéb helyzetekben
a nagy világban,
ha szélesre nyílt a horizont előtted!
Gyermeki lényedbe bátorság költözzön
az utat járva,
akkor felnőttként félelmedet legyőzöd.
Minden tapasztalat tudást és erőt ad
a nagy kalandhoz,
hát nézz előre bizalommal, vidáman.

Ünnepnapjaidon veled tartunk szívesen,
mert szívünkből fordul feléd a figyelem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés