Egy vasárnap

Április közepén jár a tavasz,

gyönyörű ruhában mutatkozik,

vasárnapi lépte lágy, hangtalan,

Napot szeretne kipuhatolni.

Bújócskázik éppen a felhőkkel,

ez a játék köti le figyelmét,

játékossága tavaszt mellőztet,

pedig mosolyával díszíthetné.

A színpompába öltözött kedvest,

hogy lehet hanyagolni vasárnap?!

Nem nézni virágok özönére,

amint bomlanak gyors illatárral?

Utánozhatatlan természete,

valami csodálatos jelenés,

téli álmodáshoz betévedhet,

betölteni a vágyak erejét.

Napocska végre felhőt megunja,

sugárzó szemét földre szegezi,

és álmélkodva néz körbefutva,

oda, hol tavasz öröme telik.

Pénteken

Ha máskor nem is, de pénteken betoppan,

Ez a nap egy összevillanást enged,

A szemünkbe kicsit belemosolyogva.

Szeretem ezért a kacsintó pénteket,

Unokát hoz ölelésre minekünk,

Kiteljesítve a mosolygó életet.

Ilyenkor az öröm toppon toporoghat,

Szaladgálhat pár kört a lélekívén,

Megbeszélni való nyelven kóboroltat.

Kicsivel mindig többet nyújt már magából,

Megfigyelései memóriásak,

Azt is meglátja, mi nem oly általános.

Csodálkozhatnak a vének meglátásán,

Eszességét fedezik fel rendszerint,

Ami természetes neki észtábláján.

Szombat

Párában dús a láthatár,

mint november naptára jár

a gyolcsköddel kézen fogva,

ám most a nyár nézhet olyat.

Sötét látomás ez nekem,

és a Nap is nehezen megy

felszárító erejével

sűrű ködön át merészen.

Regényes képzelet lépdel

a láthatatlan fehérben,

és eltűntet valóságot,

mert így félelmet kovácsol.

Ijesztő bújócskázással

szórakoztat kontársága,

de nem tetszik a műsora,

el innen hát a hűhóval.

Napsütötte vágyásom van,

de nem ám bepárásodva,

hanem szikrázó háttérrel

augusztusi látképet.

             Hétfőn

Csillapodott nyárban kezdődhet a hét,

ám az augusztus benne véget ér,

szeptemberbe hajlik a naptár lapja,

iskola csengőjét ráncigáltatva.

Kötelességek indulnak munkába,

csemeték vásárolnak anyukával,

hátitáskában az összes izgalom,

amit az iskolaláz beíratott.

Rendes nap ez a mai bárhogy nézem,

csillogtat kedvet a gyermek szemében,

találkozások térnek meg a nyárból,

bevisznek magukkal pár kósza álmot,

hogy megszínezzenek hétköznapokat,

nyarat idézve mesélő lapokkal.

jún.14.       Péntek

A hét utolsó munkanapja,
Ébresztőt fúj Napkorongja.
Megvilágít, s felmelegít,
Beléd életet lehel, és hevít.

Kezdődhet a mindennapi körtánc,
Benne több iskolai ballagás.
Ünnepelhet sok végzős diák,
Nekik utolsót int a régi tanár.

Búcsút vesznek öreg iskolától,
Nem tartoznak ide a mai naptól.
Máshol folytatják tanulmányukat,
Tölteni még tudásbeli hiányukat.

Szép nap lesz ez a mai fényes,
Átszőve álmok kék tengerével.
Viszi őket messzeséges vizekre,
Reméljük, sok boldogságot teremtve.

Minél többen találjanak oda,
Hol szívesen fogad a gondolat.
Nem bántó, nem ártó, csak szelíd,
Mint egy dal, mely hatalmába kerít.

Mámorít, ellazít, fellelkesít,
Szabad szellemével meglegyint.
Önállóságra késztessen tanulót,
Tudatossá fokozza az indulót.

Akit vár majd ezerszínű világ,
S megtalálhatja benne önmagát.
Menjetek jövőnek sarjadó szálai,
Vidáman bontva ki esendő szárnyaid.

Kortársak köszönnek majd menetközben,
Követnek szerető türelmetlenséggel,
Vagy fejreállított képtelenséggel,
Esetleg egyszerű megértéssel.
Fogadd üdvözlésüket!
 

          Modern modor

Felemás társadalmi létben menetelünk,
Mert így hozta az újabb korszak minekünk.
Persze a cél az, mi utat meghatároz,
Egyénnek és közösségnek se legyen káros.

Azt gondolom mindez összeegyeztethető,
Hisz mindenki lenne az élen menetelő.
Hát akkor menjünk mindannyian serényen,
Nem hanyagolva el közben, az élet feltétel!

Bármilyen modor jellemezze az uton haladókat,
A mesterkéltség sem mentesíti a fanyalgókat.
Legújabb korunk ízléséhez csak lassan érünk,
S van akiknek a nagy sebességre sincs igényük.

Sőt előfordulhat, hogy nagy szavakat sem vágynak,
Mert hétköznapi feladataik egészen mást diktálnak.
Arra sincs lehetőségük, mit megérdemelnének,
Hiszen ez új korban is dívik a modern kivétel.

Modern modor mutatja, hogy méltatlanok akadnak,
Akik a pénzgyűjtésben örökösen lemaradnak.
Nem tartanak lépést az új erkölcsi felfogással,
Védteleneken elkövetett maradi támadással.

Valószínű ósdi vagyok jómagam is e korhoz,
Párom kérdi:- Téged már megvizsgált orvos?
Egyszer-kétszer tettem panaszt a körzetinél,
De pszichiáterhez nem rendelt technikai megoldásokért.

Pszichotechnikában még utólérem a társadalmat,
Bár a pénz megtalálásában problémák tényleg akadnak.
Mit tegyek én együgyü kutakodó a vagyonnal?
Arra lenne csak jó számomra, hogy elpocsékoljam.

Ezért kerül messzire tőlem a modern modorú,
Azt szereti ő is, ki hozzá megfelelően jómódú.
"Főd a főddel", pénz a pénzzel házasodjon,
Hogy eszmeiség modernségre mégse kapacitáljon!
Üdvözlöm a modern modort! Csaó!

         Itt maradok...

Itt maradok magnak a régiségek birodalmában,
Lelkem nem feszítem fel irodalom oltárára.
Bánatom mindig elűzi földi halandó,
Aki mindenféle bolondságra kapható.

Forradalom olyan mint letünt világ diadala,
Nem oldott meg sok életet több száz év alatt.
Haladjon a korral az, ki könnyedén lépked,
Ki nem cipel magával semmilyen nehézséget.

Átrepül tömegek felett önfeledt türelemmel,
Nem számít a mélységben sínylődő gyereksereg.
Kontinesnyi éhező, legyek dús tápláléklánca,
Mutatja kedvüket édesanyjuk mélyülő ránca.

Ne izgulj, nem akarom rákenni bárkire e kínt,
De az segíthetne e földrésznek, ki tőkével rendelkezik.
Talán vizet fakaszthatna, vagy légkondit beépítene,
Esetleg védőoltásra minden gyereknek befizetne.

Ha már a vidám park nem települ tájékukra,
És a szennyvíz elvezetése is várat a megoldásra.
Ha nem az éhezőknek kell már beszélni a miértről,
Hanem adódik forradalom nélkül, emberi szemléletből.
Ez lenne a haladás, tét nélküli értelmes megoldás.
Kérlek, juss már el odáig! Köszönöm!

    Kedd

Megszünt a forró levegő tombolása,
Mára enyhült a perzselő kánikula.
Hajnali esőcseppek nyomai láthatók,
felfrissítő fuvallat vesz kabátot.

Kinyújtóznak vidáman a fák ágai,
Fülem észleli vadgalambok búgásait.
Vadgesztenyék fényesítik termésüket,
Várják az őszt, vetkőztető vedlésüknek.

Levehetik végre tüskés burkaikat,
Amelyeket a Nap barnára kiszikkaszt.
Égitest fényét takarja langy felhő,
Lehet, hogy ma még fontos lesz az esernyő.

Sebaj eső, sebaj enyhe szélcsatorna,
Minden növény dalt dúdolgat hajladozva.
Felkészültek forró nyárra és esőre,
Tudják régen bármelyik jön, lesz előnye.

Nem ijeszti őket soha időjárás,
Bár a télben elcsendesül a nótázás.
Felveszik a fehér fátylat, s álmodoznak,
Kikeletről, jobb életről az új korban.

Esélyük az mindig megvan ébredésre,
Új tavaszban, új hajtásban reménykednek.
Jégesőt azt nem szívlelik, mégsem félnek,
Legfeljebb majd két év múlva énekelnek.

Körforgás az életmentő kerékvágás,
Nyomdokában ott lapul meg a sarjadás.
Nincs oly vadorzó vagdalkozási refrén,
Mely kipusztulását elősegíthetné.

Vegyél példát emberféle növényektől,
Zordon idő soha semmit el nem töröl!
Mélyben szunnyad ősi élet ragyogása,
Felszínre jön ha az utat megtalálja!

  Borús nap

Nem talál a Nap kiutat mifelénk,
Földön ezért uralkodik szürkeség.
Szél borzolja fák ágait hidegen,
Odakinn a borús idő hentereg.

Kiélvezi fondorlatos bájait,
Csak szobából csodáljuk meg lábait.
Felfogadta szél barátját kerítőn,
Csendestársát csábítsa felhevülőn.

Kavargasson rózsaszirmot örvényben,
Táncoltasson esőcseppet kövéret.
Hajladozzon derék tölgyfa ritmusra,
Makk termését szórja le az avarra.

Vetkőztessen minden növényt pucérra,
Borús nap majd megfürdeti kacagva.
Földbe mossa gyenge hajtás szépségét,
Szédüljön a karjaiba mindenképp.

Évszakváltást sürgetné a zord ború,
Talán rövidnek érzi nászindulót.
Siettetné egyesülést vad téllel,
Nem sejti hogy Nap is szól még merészen.

Szeretné feledni ellenfelét most,
Haragszik arra, aki visszamosolyog.
Felhőt használ szemellenzőnek képhez,
De nem lesz szerencséje őkelmének.

Nap elűzéséhez nagyobb erő kell,
Tornyos felhők sem semmisíthetik meg.
Független jelenség borult világtól,
Felmelegít mindenkor fénylő sugárzó.

  Napok lépése

Péntekbe ért a csütörtök lépte,

Munkavilág térhet öröméhez,

Fényes őszi természetével,

Szabadságot nyújt érzetének.

Boldog hétvége ígérkezik itt,

Nem lesz égzengés a hírek szerint.

Erdőt, mezőt járni ajánlott,

Pszichét tisztíthat csipkebokor.

Az izzó galagonya vidíthat,

Kökény kékje rétet világíttat,

Dió potyogtat kikelt termőt,

Gesztenyével bírnak versenyzőt.

Avar sírhat néha lépésekkel,

Könnyeit Nap szárítja érzéssel.

Dalra fakad a nádas szára,

Nádirigó száll dallamával.

Most még nyüzsgés dúl a természetben,

Hát csodálni világát érdemes,

Napsütötte ösvényein szín,

Nyugalmát jó belélegezni.

Pongyolapitypangban megbotlani,

Még az is előfordulhat ott kint,

És kapaszkodó fűszálkarok,

A nadrágszéllel viaskodók.

Gyerekkorom jutott eszembe most,

Az volt igazán rácsodálkozó,

Növény-állat mesét suttogott,

Gombák nőttek ki bújócskázón.

Ám egy lyukas radiátor spriccel,

Áztat szobát, erkélyt oly hirtelen,

Míg a gazdája talán sétál,

Mint egy vidám természetbarát.

   Gellért a naptárban

Megint visszamegyek az időben,

Gellérttel találkozni időlegesen.

Másod unokatestvérnek mondták,

És útitárs volt évek diák-kocsiján.

Szokatlan neve keltett figyelmet,

De egyébként belefért figyelmetlenbe.

Sokat egymással nem is beszéltünk,

E hiány édesapjával kiegészült.

Borbélymester volt ott a körzetben,

Járt a szomszéd falvakba időközökkel.

Anyám rokona lévén jött hozzánk,

Munka után itta a kínált borocskát.

Vagy pálinkácskát kívánt meséje,

Mert azt mindig vidáman megfestegette.

Vallásossága a névadásban,

És hozzáállása is gyakorlatában.

Ilyen szép őszi napokon látom,

A múlt kedves nagybácsiját hogy csodálom,

Olyan szorgalmas és megbízható,

Kissé kapatosan is hazabringázó.

Kopottas kerékpárja ismerte,

Sötétben is a házukig repítette,

Pedig patakon átívelt útja,

De a folyásirányát rendszerint tudta.

Igazából tetszett az alkata,

Néha leckémből is ki lettem hallgatva,

Mindenféle ismerete adta,

Talán csak Gellért kikérdezését hagyta.

Ő mintha jó tanuló lett volna,

Emlékezetemben így van lenyomata,

Hát izgulni sem kellett miatta,

És édesanyja úgyis vigyázott rája.

Nem tudom mi lett Gellértből sajna,

A nagybátyám emberesebb volt őnála,

Vagy akkor legalább is úgy láttam,

Figyelmesebb, mozgékonyabb figurában.

Ez nem jelent persze semmi rosszat,

Csak tetszésemet történetileg hoztam.

Gellért bizonyára helytállt mindig,

És élheti világát a kellő hitig.

jún.13.     Péntek

Félelmek és remények napja vagy,
Valaki kacérkodik azzal,
Hogy neki szerencsét megadhatsz.

Másnak gyengíted lelkét varázsoddal,
Gúzsba kötöd szellemét számoddal,
Vagy talán együttes hatásoddal.

Nekem névnapot juttatsz eszembe,
Apám és bátyám kedves neve,
Mely volt és van is emlegetve.

Múlt és jelen, de a jövő új név,
Csak hangzása hasonlít némiképp,
Hiszen új férfi, új egyéniség.

Óhatatlan az idő folyása,
Vitázzon balgák tudománya,
Ha bír szélmalomharcolással.

Azért nehezen szoktatom szívem,
Támad néha hiányérzete,
Feldereng régi képek sejtelme.

A hang zamatos jókedve üdvözöl,
A vidám bolondozás visszaköszön,
És én rajtuk megint eltűnődöm.

Egyre nyugodtabban nézek vissza,
Tudom hogy szépség volt álmaikban,
Bár könnyeim csendben tolakodnak,
És hagyom, hogy fürdessék tudatomat.

    Hétfői könyörgés

Felemás érzésekkel ébredtem,
Oly cudar a valóság igérete,
Megint birkózni a félelmekkel,
Melyek behúznak szívembe egyet.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés