Rég volt…

De bizony volt a ragyogó ifjúság,

mikor lüktető lélekkel kifundált

egy új világot a nagy boldogságért,

aggódva titkon talán egy országért.

Szebbet és jobbat kívánt szenvedélye,

lobogó szerelem szólt késztetéssel,

vérében zsibongó lázas reménnyel

rohant folyton hitének erejével.

A múlt sem festhetett oda felhőket,

nem csipegethetett izzón belőle

fekete indulatot semmiképpen,

mert a delejes mámor megkímélte.

Ártatlan álmodás vallott minden színt,

amikor lélek mélye szót kifeszít,

de megszólalni mégis nagyon nehéz,

mert a kezdemény lázadó hófehér.

Múló idő ropogtat csontozatot,

el akarja nyelni a boldogságot,

az elűzhetetlen megtörténteket,

amelyben sok piszok is fölléphetett.

Megkörnyékezve minden szépségeset,

a félénken kihajtó részvételben,

hogy tova tűnhessen a gyors létezés,

nem ismételgetve régi lényegét.

Emlékezettel

Gyakran visszafordul a lélek szeme,

talán szépséget kutat életekben,

amikor boldogtalan hatása van

az esztelenül járó mindennapnak.

Könyörtelen lépésektől elfárad,

és vágyódás birizgálja ezáltal,

így nem is tehet egyebet ösztöne,

már megélt érzelmeket betöltöget.

Akkor volt nagyobb boldogságban része,

amikor a fiatalságnak lépte

még szökdécselve vette az akadályt,

nem törődve nehézséggel kalandnál.

Az idő vasfoga köveket csiszol,

az élet hordalékával bepiszkol,

de a távolság feledtet kínokat,

és rút megtörténéseket kiolthat.

Az emelkedett lelkület kelleti,

múlt és jövő pezsgését szeretteti,

amiben lubickol a boldogsággal,

akár minden reménytelen órában.

Sejtelem, vagy más...

Sokszor hiszem, az ember több annál,

mint ahogy körülményei tartják.

és meglehet érdemtelenként,

hiszen fényezgeti helyzetét.

Siránkozás helyett teszi dolgát,

A legtöbbje javít sorsolásán,

A galád csapdákkal felesel,

Bár nagy sóhajokkal menetel.

Társaiért képes szöszmötölni,

Hogy ne kelljen ezt-azt összetörni,

Mint kezet, lábat, fejet, lelket,

Mit a létalap jól megkever.

Vagy nem az alap tetézi módját,

Hanem a fejlődés kíván tortát?!

Magyarázat sokféle akad,

Ám tudjuk, az élet elragad.

Magával ragadja mindnyájunkat,

Akármilyen színű indulása.

Erőket összpontosít folyton,

A kedvező folyamatokhoz.

Már megérdemelne ezért bármit,

Amihez kedve viszi imádni.

Akár kilátástalan helyről,

Vagy megpecsételődött rendtől.

Tudom, vannak érdemesebb felek,

Akiket a sors eltart rendesen,

Bár azt is kevésnek gondolják,

Mert ők törekvőbbek másoknál?

Vagy hasznosabb helyzetet csináltak,

Csak még nem terjeszthető ki mában,

Mert az kísérleti szakban jár,

Majd később fejthet ki haladást?!

Jól van, hagyjuk a maradi formát,

Már léteznek újkori csatornák,

Melyek túlmutatnak mindenen,

És szabadságra építenek.

Amiből kinőhet a nyereség,

Mire érdemes az emberiség,

És nem kell aggódni sohasem,

Mert elhódította szerelem.

 Új lap, új szempont

A pénz nagyon is kedvező lenne,

Körülményjavító szerepkörre,

Felsorolhatatlan feltöltéshez.

Sok jó kényelem következne be,

Lakás, autó, egészségrendben,

És nem az állam helyzetképében.

De hát a szerkesztők másként vallják,

Megint húzatják a nadrágszíját,

Mert jövő jár a jelenvalóbbnál.

Hogy hányszor hallottam ezt nem tudom,

Lassan elhiszem az életúton,

Úgy tálalja fel politikumos.

Mert van, aki beszélni így képes,

Nyereményt kíván leépítéssel,

Behúzva tágíttat világképet.

Jó helyre születtem ez látható,

Kívülről fújom a tananyagot,

És rendpárti lettem bevallhatom.

Meghúzatva szép a hazafiság,

Kiszámolt mezőben paradigmák,

Jó felépítésű szabadítás.

Mindig megható egy új gondolat,

Kettőezer hat évnyi sorozat,

Ez lett most a legújabb fokozat.

Nem veszem a lelkemre mostanság,

És innentől meg többé soha már,

Hisz ismerős lesz az új tudomány.

Időutazáson

Úgy feldobott ez a fénykantáta,

Emléket inspirál szép hatása,

Visszavezet vagy negyvenévnyivel,

Egy körzetes iskolát érintve.

Lejtős, tágas udvarán gyerekek,

Éppen tornaórát élvezhetnek.

Na nem mindenki oly felszabadult,

Mint két mokány lány, ki egyívású.

Nekik tetszik a körbefutkosás,

Közben is nevetgélnek az órán.

Ápolást nem nagyon igényelnek,

Bár tanáruk hajtja őket rendre.

Aztán a bemelegítés leáll,

Lányok foghatják a kézilabdát,

A fiúknak viszont foci dukál,

Hogy kezdődjön a nagy huzakodás.

Az iskolák közötti versenyzés,

Hatásos érv minden ősz kezdetén.

-Szeretném a legjobbakat látni,

 hogy csapatunk tudjon visszavágni!

-Revansot vennénk a tavalyiért,

 főképp a lányoktól várnék sikert!

 Angi, Lulu erőt a játékba!

Így indult a labdázók csatája.

Angi és a Lulunak becézett,

Vitték a prímet szívvel-lélekkel.

Nekik nem volt nehéz a feladat,

Kedvelték a sportos zajgásokat.

Mindegy számukra együtt vagy szemben,

Azért győzelemre törekedtek,

Beleadva apait-anyait,

Mozgatták ők csapatuk tagjait.

Hogy aztán csatából csak játék lett,

Attól sem lázongtak idegesen.

Maximum az izgalom dominált,

De az is tűnt a mozgás folyamán.

Ilyen lelkesedés tantárgyfüggő,

Volt lazítás más tárgy ügyletétől.

Lulu talán kevésbé lassított,

Tervei miatt ritkán lapított.

A családi háttereknek szava,

Bizony a kölyköket megforgatta.

Befolyásolta jövőképüket,

De nem tehette képességükkel.

Angit nem kisasszonynak nevelték,

Sőt még titkárnőnek sem remélték.

Legyen majd belőle komoly asszony,

Ki a két kezével otthont alkot.

Nehezen mozdult ki az őstudat,

Asszony a háznál szolgál férjurat.

A gyerekek ismerték az elvet,

És hogy melyik család mennyit enged.

A lányok suliig barátkoztak,

De otthon külön utak adódtak.

Angit óvták a szeles társától,

Nem kell több gondolat leánykáktól.

Más okoskodás nem fér a házba,

Hát Angi álljon jó távolságra.

Ám a tornaóra övék maradt,

Kéziztek tehát mindig boldogan.

A tanár úr csapatot szemlézett,

Majd szomszéddal kiálló egységhez.

Angi és Lulu mellé választott,

Erőben jól játszó társaságot.

-Az idén sakkversenyre is hívnak,

 Angi, Lulu a táblát hogy bírja?

-Kicsikét jártasak vagyunk benne,

 de nem számíthat nagy győzelemre!

Angi próbálta óvni a tanárt,

Viszont Lulu adott ki biztatást:

-Nekünk van úti sakkunk gyakszihoz,

 elhozhatom frissítő partikhoz.

Angi hiába böködte titkon,

Visszaszívni az elhangzót nincs mód.

-Amíg buszra vártok lesz időtök,

 bajlódni a sakki fejtörőkön!

-De nem fiúkkal udvaroltatni,

 hanem minél többet gyakorolni!

Amikor a tanár messzebbre ment,

A két lány épp csak össze nem veszett.

-Látod milyen ütődött vagy néha?!

Angélát felizgatta a téma.

-Nekem aztán nincs kedvem figyelni,

 pláne a sakktábla mellett ülni!

-Na és, majd megállunk, ha eluntuk!

 Nem kell szó szerint alkalmazkodnunk.

-De ez képes és ellenőrizget,

 az ötletéből ritkábban enged.

-Az igaz. Amilyen hajcsárforma,

 behajtja rajtunk, ahogy kimondta.

-Itt fog szaglászni délutánonként.

-Minden verseny egyszer csak véget ér!

Valahogy lenyugodtak végtére,

Hisz mentek már újabb vesztőhelyre.

Fizika jött az osztályfőnökkel,

Le kellett csendesedni erősen.

Bizony elálmosodtak nevére,

Most inkább sakkoznának helyette.

Nem ültek egymás mellett az órán,

Így nem folytatták a vitatkozást.

Napfényes októberi délután,

Ők meg lépegetnek a sakktáblán.

-Üljünk ki legalább az udvarra,

 talán a fény jót tesz a bábuknak!

-Vagy neked tenne jót a Csabika…

-De őt az apja itt nem láthatja!

-Tegnap már megvolt az ellenőrzés…

Angi szavát vágja meglepetés.

A tiltott fiú érkezik bátran,

Mint ki véletlenül elhibázta:

-Megyek a Lacihoz leckeügyben,

 erre az utat lerövidítem.

-Marhajó sakktáblátok van csajok!

-Rejtvényen nyerte az egyik tesóm.

Lulu büszke volt testvéreire,

Kiktől a fogásokat elleste.

-Apád már küldene a dolgodra…

-Tudom, társalgást is megtiltotta.

-Akkor csaó nagyfiú, ne tovább,

lenne dús szöveg udvarlás okán!

-Nem kell a rossz duma még tőled sem,

 elég a fatertól elviselnem!

-Oké-zsoké, nincs jelentősége,

 csak miattad szól az emlékezet!

-Nem akarom zavarni a játszmát,

 még rám kenitek a csúfos buktát!

-Az biztos! Árulkodni szokásunk,

 féltjük a fényes továbbjutásunk!

Lulu szemei mosollyal vágtak,

Nem adtak békét a csalfa srácnak.

Nem is köszönt, csak intett hirtelen,

És húzott tán Lacihoz egyenest.

-Menjél gyorsan, áztassál el minket!

Lulu ezt csak maguknak dödögte.

-Most minek kellett ez a közjáték?!

 Ismerheti a szigor gyönyörét.

Angéla nem értette pajtását,

Hogy miért űzte el Csaba szavát.

-Nem tudom miről beszélsz, hazudtam?!

-Nyers vagy és közönségesen durva.

-Mint a lópokróc, vagy mint az apja?

-Neki szabad, mert tanár, meg férfi…

-És akkor muszáj már hanyatt esni?!

-Dacosságod ártatlanra esik…

-Nem érdekel, az sem hogy mit gondol,

 adja itt az ártatlan bolondot.

 Különben sem értem mit szeretne…

-Kedves társaságban ejtőzhetne.

-Akkor melléfogott eminenske…

-Lehet is elvárás vele szemben…

-Oké, de hanyagoljuk a témát,

 ha megsértődött, azt se sajnálnám.

Tizenévesek kíváncsisága,

A másik nemre ébredő lázzal,

Félszeg ismeretlen sugallattal,

Egymás fogadásán kínlódhattak.

-Mondd meg hogy mi a bajod Csabával!?

 Jelezte hogy az apja szavának,

 van és nincs is rá mindig hatása.

-Nincs bajom vele, inkább magammal.

Lulu félt az ismeretlen hangtól,

Melytől olyan furcsán formálódott.

-Hát ez most igazán nem úgy festett,

 inkább tüske tekerte nyelvedet.

Angit is meglepte ez a társa,

Rossz modorról szólt játékossága.

-Lehet, csak zavart kíváncsisága,

 mert őszintétlennek tűnt iránya.

-Mintha kétkedne sakktudásunkban,

 és gondolta ezúttal nyomulhat,

 most ránk indulhat rosszmájúsággal,

 talán segít felrakni bábukat.

-Na és, a te szavadat használva,

 legalább a szemével láthatta,

 nélküle is mozognak a bábúk,

 és mi vidáman játszadozgatunk.

-Biztosan ezért szaladt el gyorsan.

Erre már együtt elmosolyodtak.

-Persze megyeit nem fogunk nyerni,

 akkor mégis lesz módja huhogni.

Tényleg nem sikerült felkerülni,

A két lánynak nagyobbat lendülni,

De a lehurrogás is elmaradt,

Így lehetett barátkozni lassan.

Több nyolcadikos fiú visszajárt,

Tanítás után bírni iskolát.

Érthető ez a könnyedebb helyzet,

Nem kellett cipelni nehéz terhet.

Könyvek híján szabad a feladvány,

Nem jegyez osztályzatot lazaság.

Dehogynem, csak azt Lulu nyerte el,

Éves hármas magatartás jeggyel.

Talán ott még nem kapott lány ilyet,

De Lulu ebben bizony kivétel.

Nem tudta mivel érdemelte ezt,

De nem kesergett szabad szelleme.

Édesanyja firtatta tanárnál,

Mert így nem tartotta rossznak lányát.

A következő év már mást hozott,

Őrsvezető lett és komolyodott.

Amikor kisebbek várták szavát,

Felelősen vitte vállalását.

Talán ott határozta el magát,

Továbbtanul oktatói pályán.

Addig fodrászatról álmodozott,

Vagy kedves szakmában gondolkodott.

Kedvenc tanárnője gimit mondott,

Hogy időt adjon megfontoláshoz.

Saját iskoláját ajánlotta,

Felvették, de csak nyelvtagozatra.

Ennek örült is meg nem is talán,

Mert kötelező lett nyelvmagolás.

A sajáttal sem volt mindig rendben,

Hát az idegent nyűgnek érezte.

A nyelvterület inkább belül élt,

Kifejezni meg nem sikerült még.

Nagyobb volt a lángja, mint szótára,

Ezért sokszor járt csuka módjára.

Nem gondolta ezt olyan nagy bajnak,

Segítette a mosoly dallama.

Sírásból nevetésbe kitörni,

Mindig megkönnyebbülés követi.

A Csaba bizony végleg elmaradt,

Aztán Angélától is elszakadt.

Valahogy így zajlottak az évek,

Körzeti sulis történésekkel.

Részt vettek versenyeken, tanultak,

Udvaroltattak léttel maguknak.

Jelenlétük kellett mindezekhez,

Ha a lányok új szintet kerestek.

Összevesztek-kibékültek folyton,

Makacskodtak-szerepeltek olykor.

Elszaladt a négy év nagyon hamar,

Lulu haladt tovább, Angi maradt,

Még szakmára sem jelentkezhetett,

Ő volt családja kicsi gyereke.

Anyja mellett tanult háztartásban,

És várták komoly kérőjét lassan.

Csakhogy az sem volt már a régi út,

A légkör valahogy átalakult.

Angit új formákba nem engedték,

Így a fiúk sem lelték személyét.

Olyan módi nem volt terítéken,

Mi szülőknek tetszett tekintéllyel.

A társaságok átformálódtak,

Érdeklődéshez új szokásokkal.

Lulu a zajos csapattal társult,

Angit visszafogták hangtalanul.

Nem kívánták kortársai kedvét,

Lánynak nem kell annyi új képesség,

Úgysem visz sehová az ismeret,

Csak vágyakat növel meg fesztelen.

Volt ebben némi igazságféle,

Félelem és kudarc véleménye,

Vagy éppen meggondolt világlátás,

Hol a mezeket régen ránk adták.

Mint lányból anya, férfiből harcos,

Melyen változtatni nem tanácsos.

Talán bizalmatlan hozzáállás,

Jövőképpel fiaskós látomás.

Csak a fiatalokat nem nyúzta,

A kilátástalanság fátuma.

Ezúttal még Angi növelt hitet,

Befogadott egy szerzett idegent.

Az ismeretlennel kötött kapcsot,

Egyáltalán nem rossz házasságot.

Másik faluba költözött bátran,

Tudott élni ott is új formának.

A létünk varázsa mégis tudás,

Ráébredő, kedves felbuzdulás,

Lelkiséggel mozgatott folyamat,

El nem zárandó friss oldalakkal.

Angéla már több éve nagymama,

Múlt időt készséggel lapozgatja.

Temető csendjén az unokával,

Emlékeket idéz régi lázzal.

A virgonc, mosolygós, csicsás lányka,

Eszébe adta tornaórákat.

Múlt, jelen, jövő találkozott ott,

Fájdalmasan vidámat álmodón.

Az októberi ragyogás selymén,

Villanások takarnak ki élményt,

Ezerszínű gondtalanság nevet,

Bolondos, gyermekváltó éveken.

   Fák

Ti útszéli jelzőoszlopok,
Madaraknak édes otthonok,
Szüleimnek kedvesei voltatok.

Apám bőtermésű ringlófája,
Anyám elöregedett diófája,
Mindannyian fenséget mutatók.

Árnyat, gyümölcsöt adó bíztatók,
Gazdag tapasztalattal hajladozók,
Szinte időtlenségről árulkodók.

Keményen álltok minden vártán,
Formátok terebélyes vagy sudár,
Légtisztítást nyújt sok levélruhán.

Gyönyörűség látni ébredésetek,
Ahogy bemutatjátok virágképetek,
Aztán felöltitek egyszínűségetek.

Mint egykedvű hétköznapiságot,
Melyben eligazítanak árnyalatok,
Sárga és kék közötti színváltozatok.

Lehetsz világos vagy haragos,
Talajod homokos vagy agyagos,
Remek látványt tálalsz a nyárhoz.

Azt hiszem emberek kedvese vagy,
Akkor is, ha hevesen belédmarnak,
Szívet, s kezdő betűket lenyomatnak.

Bizalomnak időtlenségetekért,
Maradjon nyom némely szerelemnél,
Ha követné később jelét hűtlenség.

Gyógyítsd ki belőle bánatos lelkét,
Győzd meg remek tartásoddal eszét,
Élni szép, jöhet még színes remény!

Nyaralni kell

Elindult gyerekem szülőföldem felé,

Kipihenni fáradalmai gyökerét.

Lerázni négy év vizsgahegyeit,

Elfeledni kicsit főiskolás jegyeit.

Kiengedni magából a szorításokat,

Melyeket a hétköznapok rásóznak.

Átélheti a kedves vidék nyugalmát,

Megnézheti édes szüleim sírhalmát.

Irigykedek igazából legbelül,

Képzeletem vele együtt oda repül.

Szívem szerint én is ott téblábolnék,

Tétovázva tegnapokon mélázgatnék.

Elmerengnék letűnt idők árnyékán,

Gyerekkorunk izgalmainak tájékán.

Felsejlő képek látomásként hatnak,

Mozgalmas életünk emlékei megmaradtak.

Bokrok sűrűjében seperget két kislány,

Csinosítják házukat, szépítik a lakást.

Melyikük az apa, arra már nem emlékszem,

Zöld levelek eltakarják, mint viselkedének.

Csírái látszanak a családra készülésnek,

Későbbi nagy szerepek leképezésének.

Bojtorján ágyon rongyból készült gyerek,

Vagy pipacsból összeállított bébiremek.

Talán friss kukorica a hajasbaba alanya,

De ez titok, csak apa, anya meg ne tudja!

Játékra pocsékolni a drága kukoricát,

A felnőttek nem értékelik ezt igazán.

Igen, így zajlott, loptuk a gyerekeket,

Ha elkaptak minket ezért, verés is jöhetett.

Serdülőként szégyelltük már ezt a játékot,

Akkor inkább hatottak a sportos mozgások.

Sőt, a fiúkkal fociztam, vagy kártyáztam,

Aztán a felnőttség elején cigire rákaptam.

Az ivás csak ünnepnapokon szédített,

Annyi pénz nem jutott, hogy mindent kielégítsen.

Szertelen voltam én kiegészítők nélkül is,

Akkori tapasztalásom éltünkben kisegít.

Sok merész próbálkozást anyám fájlalta,

Amikor a diófáról, a földre lepottyantam.

Halványan rémlik szomszéd néni sikítása,

Anyámnak kiabálta, a lánya nem áll lábra.

Szegénykém rohant, szólítgatva engem,

Elszédültem kissé, a nagy leesésben.

Hát így történtek arrafelé a játszmák,

Nyári eső után, az árokban mezítlábazás.

Lányunknak ilyesmi nem jelent örömet,

Felnőtt már ő is, a vidék civilizált lett.

Bitumenes utak szegélyezik a házakat,

Létráról szedik a diót, ha betakarítanak.

Bolondos ifjúság előjön még néhanap,

Pedig már érdekesebb van a Nap alatt.

Nekem a szívemben azért itt maradtak,

Nem hiszem, hogy bárkit megbántanak.

Ne figyelj ide, ha uncsinak tartanád!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés